Csak én érzem túlzásnak ezt a kötődő nevelés témát mostanában?

A kötődő nevelésnek pont az lenne a lényege, hogy figyelsz a baba és a saját igényeidre és ezekre reagálsz. Ha nektek a külön alvás jön be, akkor külön fogtok aludni. Magyarul, ha a gyerekedet zavarja, ha mellette fekszel vagy téged zavar a baba, miközben a baba tök jól elaludna a kiságyban is, akkor aludjatok külön, elvégre mindkettőtöknek ez lenne az igénye.

Vagy ha pl a te gyereked csak evésre használja a cicit, akkor ne dugdosd minden nyikkanásra a szájába, mert nem arra van igénye, hanem másra.

Sokan átesnek a ló túloldalára ezzel a kötődő neveléssel. Nem az a lényege, hogy mindent beáldozz, ne szabj határt és akkor is odaláncold magad mellé a gyereket, ha ő egy függetlenebb típus, hanem az a lényege, hogy figyelj az igényeitekre, figyelj a gyerek reakcióira és aszerint alakítsd a nevelését.

Én a hordozás részét érzem túlzásnak. Sajnos az én hátam nem bírja. Az is kérdéses volt, hogy vajon a terhességet hogy fogom bírni. Azzal szerencsére nem volt gond - folyamatos kismama gerinc torna mellett. De már örülök, hogy kint van, inkább kímélem a hátam... nem hiányzik neki egy rokkant anyuka szerintem. De az elvárás meg az lenne, hogy kössem magamra amint megnyekken...ezek szerint nem vagyok jó anya. 🤷

Szoptatás nálunk meg úgy volt, hogy az elejétől fogva én erőltettem, ő meglett volna cumisüveggel is lefejt tejjel. Nagyon lassan evett mindig, emiatt nehezen is gyarapodott a súlya. Aztán 10 hónapos már teljesen elutasította. Nem tudtam tovább folytatni, ha nem akarta, kb.fél éves korától már amúgyis csak alváshoz fogadta el. De az elvárások szerint ugye 2 éves koráig kellett volna szoptatnom...

Együtt alvás: az első napoktól kezdve csak velem volt hajlandó aludni. Olyan héthónaposan kezdett külön, de velünk egy szobában. Azóta is, és alkalmanként még közénk kéredzkedik.

Úgyhogy ami minket illet, én személyre szabom ezt a kötődő nevelést, sőt mondjuk hogy nem is követem, csak ahogy a babám és én igényeljük.

Egyébként meg kizártnak tartom hogy minden egyes baba ugyanazt igényli. Amikor sem az étvágyuk, sem a mozgásigényük, sem az alvási szokásaik nem ugyanolyanok. Akkor nem hiszem hogy mindegyiknél ugyanaz válik be.

A kötődés fogalom nagyon megtévesztő, kár, hogy így terjedt el, mert természetes, hogy sokan nem értik meg és ezért túlzásokba esnek. A kötődés NEM az anyához kötődést jelenti, hanem a felnövő személy belső stabilitását kb. Azaz, hogy bízik-e a saját képességeiben, adottságaiban (önbizalom, helyes önértékelés) és támogatónak, nem pedig ellenségesnek érzékeli a mindenkori környezetét (bízik a világban, az számára “biztonságos” hely). A kötődés ennek csak egy eleme, hogy egy “egyensúlyban lévő” ember bátran kötődik másokhoz. Tehát ez nem az anya, hanem pont, hogy idegenek felé való kapcsolódást jelent. A legnagyobb profitja ezért a “kötődő nevelésnek” felnőttkorban tapasztalható meg, hiszen ezen múlnak a tanulmányok, szakmai sikerek, párkapcsolatok is.

Tehát a visszaigazolás nem az, hogy az anya úgy érzi, hogy jó kapcsolata van a gyermekével, hanem hogy a gyermek (akár már az óvodában is) hogyan viselkedik más gyerekekkel/felnőttekkel. Ebben az a nehézség, hogy alapvetően az első 3 évben dől el, hogy sikerült-e a gyermeknek megadni a szilárd alapokat ehhez a belső erőhöz, s később meg már csak az eredmény farigcsálható valahogy. De már nem lehet ugye visszarohanni a fel nem vett csecsemőhöz, hogy óvodában ne legyen egy magánakvaló, magányos kisgyerek vagy fiatal felnőttként ne fusson bele egyenlőtlen, akár bántalmazó párkapcsolatokba. Itt is (#6), gondolom, az a félreértés, hogy a kötődően nevelő anyuka azt várta, hogy a gyerek ne bírjon leválni róla, nemhogy vidáman menjen óvodába?! Miközben pont örülhetne is, hogy elég stabillá vált a gyereke ahhoz, hogy nyitottan, bizalommal menjen közösségbe. De ezek az emberek, akik elvileg azért nevelnek “kötődően”, hogy a gyereknek legyen jó, akkor az hol jó, hogy a gyerek nem bír leválni az anyáról és nem bír normál társas kapcsolatokban részt venni?!

Ez a nevelési irányzat az evolúcióbiológián és fejlődéslélektanon alapul és nagyon logikus, könnyen megérthető, hogy pl.miért nem érdemes sírni hagyni egy csecsemőt, ha ennek az az évszázezredes bevésődött üzenete, hogy mindjárt felfalja egy vadállat. És, hogy miért hiszi majd valaki zsigerileg értéktelennek magát felnőttkorában, aki azt élte meg, hogy a szüleinek nem volt fontos az, hogy ő mikor éhes, mikor vágyik az érintésükre stb.