Mekkora baj, ha nem hiányzik a gyerekem?

Köszi mindenkinek,akkor mégis csak hanyagolom azt a dilidokit:)

Utolsó! Ez engem is nyomasztott.Mikor kibújt,nem fogott el sírás,nem jött a villám,ahogy fogalmaztál.Örültem hogy kint van és túléltem.Aztán mellém rakták az ágyra én meg elaludtam.Meg sem fordult a fejemben,hogy esetleg leeshet,ráfekszem,stb.Úgy keltettek fel,hogy akkor inkább elvisizk.Mondom oké,és aludtam tovább.Hajnalban vittek le osztályra és hozták a gyereket nagy vigyorogva,hogy "na anyuka,ő az?".Mondom fogalmam sincs.Hát majdnem szemmel öltek.Sötét volt,fáradt is voltam,alig láttam szülés után.Aztán mikor vinni kellett a vérvételre még ott a kórházban és rosszul szúrták meg,nagyon sírt.Na nekem akkor jött a "mindenki vegye le a kezét a gyerekről és menjünk hazafelé".Bocsi a személyes élményért,csak gondoltam megnyugtatlak.

Lehet nem is éreznénk magunkat ilyen cefetül,ha nem néznék annyi tévét.:)

Ami engem kiborított: Phoebe most szült a Jóbarátokban 3as ikreket (tudom,20adjára megy) kb 10 perc alatt,le sem izzadt,el sem fáradt,végig dumált,és ki-be rohangáltak a többiek.Ilyen a világban nincsen...