Mekkora baj, ha nem hiányzik a gyerekem?

A mi kisfiunk ott is szokott aludni a nagyiknál. Nem mondom, először nagyon furcsa volt, hogy üres a kiságya, és amíg nem volt velünk gyakorlatilag egyfolytában róla beszéltünk. De néhány alkalom után ez elmaradt, most már tudunk magunkkal is foglalkozni. :-)

Persze reggel az az első dolgom, hogy felhívjam nagyit, hogy minden rendben van-e. Tudom, hogy rendben van, hiszen jó kezekben hagytam, csak jó hallani is...

Már kinek baj? :o)

De most tényleg. Inkább örülj, hogy van megbízható segítséged, akire lehet hagyni a babát. Én inkább azt olvasom gyakrabban, hogy anyukák ki vannak akadva, mert évekig még soha egyszer sem tudtak a gyerekük nélkül kikapcsolódni. Szerintem egy-egy ilyen néhány óra után az ember feltöltődik és újra még több türelme/ereje van a gyerekekhez. Legalábbis én így érzem.

Ha nincsenek nagyszülők, én néha barátnőmmel is "gyerekeket cserélek". Vagyis bevállalom az övéit, vagy fordítva.

Ez nem azt jelenti, hogy nem kötődsz a gyerekedhez, szerintem sokkal inkább azt, hogy egészségesen kötődsz hozzá.

Jajj, szerintem ez a szívkitépés olyan költői túlzás... :-)

De nem vagyunk egyformák. Barátnőm azért szoktatta maga mellé a kiságyában nyugisan, szépen alvó kisbabáját, mert ő nem tudott jól aludni nélküle. Én ezt a csimpaszkodást sem tartom túl jónak, nagyobb korában gondok lehetnek belőle. Azért a gyerek ne akkor legyen már először nélkülünk, amikor oviba/bölcsibe kell mennie!

Uygan mér, ez az geészséges, nem za ha magadhoz láncolod.

kellenek gyerekmentes, órák napok.

Én nem szoktam hátul ülni.

És ha nincs ott a kicsi vagy a nagy a kocsiban bömböltetni szoktam a tus-tuc zenét vagy a Rise FM-et.