Tényleg máshogy kellene csinálnom?

Szia! Szerintem ez normális, ha sokat van veled. És ha nincs igényetek rá, hogy holnaptól bölcsibe menjen, akkor még nem késtél le semmiről. Persze felszabaditod magad kicsit, ha lassan megszokja, hogy nagyszülőkkel vagy valaki mással is elvan, először persze csak pár órát, aztán akár a férjeddel tervezhettek egy hétvégét kettesben, de ennek is csak akkor van jelentősége, ha van ilyen igényed. Szerintem az a jó megoldás, ami mindhármótoknak jó. És mások mindig úgy meg tudják mondani... Szóval ránk sem kell, hogy hallgass, inkább a szivedre meg a józan észre :)

Hozzáteszem, a kisfiam kb 4.5 hónapos kora óta szokja, hogy nem csak velem van, hanem nagyszülőkkel is. Igy nagyon könnyű segitséget szerezni vagy elutazni pár napra adott esetben, és szerencsére nagyon szeret velük lenni, kiegyensúlyozott gyerek. Azaz személyes tapasztalatom alapján szerintem jó, ha megszokik másokat is.

Szerintem változtatnod kéne. De nem az a baj, hogy sokat vagy vele, hanem, hogy ennyire elutasít másokat. Szerintem pl ha valaki adni akar neki valamit, akkor ne vedd el és add oda neki te, hanem fog a kis kezét, menjetek oda együtt és vegyétek el együtt. Mindig mondd el neki, hogy nem bántják, menjen nyugodtan, te ettől még ott vagy neki!

Az én kisfiam sem volt szinte senkivel 1 éves koráig, de sosem lökött így el senkit magától. Sőt, mostmár dolgozom (a szülinapja óta) és semmi gond nem volt amiatt, hogy a nagyiék vigyáznak rá nappal.

Ja, és még egy gondolat: ha heti egyszer 1.5 órát elvan nélküled, akkor szerintem többet is ellene, tehát itt semmi gond nincs. De egy kérdés: azalatt a másfél óra alatt nem sír, hozzányúlhatnak, megölelhetik, megpuszilhatják? Mert ha igen, akkor érdemes lenne kideríteni h. a jelenlétedben miért nem.

Az, hogy nem játszik együtt más gyerekkel, nem gond. Az "együtt játszás" konkrétan 2,5-3 éves kor körül kezdődik.

Szerintem a leválást fokozatosan kell csinálni. Azok a babák, akik újszülött és kisbaba korban tényleg szinte csak a mama kezében vannak és 24 órában az anyjukkal, azoknak picit nehezebb, de azért nem lehetetlen. :o)

Próbáld fokozatosan, több irányból is:

anyukádnál, ahol jól érzi magát, hagyd minden alkalommal 10 perccel tovább, és akkor ez a távol töltött idő "tágul". Amikor meg játszótéren vagytok, Te próbálj kis időkre (először 1-2 percre) eltávolodni, és bátorítani, hogy menjen és csinálja egyedül, hiszen a kíváncsiság azért hajtja őt.

Ha meg otthon vagytok, próbálj vendégeket hívni többször, barátnőket/szomszédokat más kisgyerekkel, és akkor szokni fogja a dolgokat.

Legjobbakat nektek!

Annak van igaza,aki szerint nem jól csinálod! Ma divat azt hinni,hogy a gyereknek állandóan az anyja mellett a helye! Ehhez szoktattad,azért ilyen. Főleg,hogy még a saját munkádat sem tudod miatta elvégezni. Ez a kislányodnak is rossz,mert valóban nehezen fog a közösségbe beilleszkedni.

Remélem,te nem jársz úgy,mint a szomszédasszonyom.

Ő is csak a gyerekkel foglalkozott, még WC-re sem tudott elmenni nélküle. A gyerek állandóan rajta lógott.

28 hónapos kisfiú.A konyhaablakuk az én udvaromra nyílik ugyan,de elég magasan van ahhoz,hogy nem lehet hozzájuk belátni.

Egyik nap hallottam,hogy a kicsi sikoltozik. Ez nem volt feltűnő,mert sűrűn hisztizett. De amikor még 5 perc után sem hagyta abba,akkor már sejtettem,hogy valami baj van! Ennyi ideig nem szokta az anyja sírni hagyni. Gondolkodtam,hogy mi tévő legyek! A kapu zárva, a férje telefonszámát nem tudom. Közben megjött az unokám. Megkértem,hogy másszon át a kert kerítésén és nézze meg,hogy nem történt-e baj?

Az anyuka elcsúszott az előszoba előtt,beverte a lépcsőbe a fejét,és elájult. Utólag derült ki,hogy a lába is több helyen eltörött. Kórházba került hetekre. A gyerekkel napközben az apuka és a nagymama volt. Legalább egy hétbe telt,mire a gyerek nem ordított állandóan,és hajlandó volt éjszaka aludni.

Tudom,hogy ilyesmi nagyon ritkán történik,de baj és betegség esetére senki nincs bebiztosítva.

Apránként szoktasd le "magadról" a lányodat.

4. vagyok:

Ha anyukádhoz mentek, minden alkalommal otthagyod? Mert ha igen, akkor azért sír, mert tudja, hogy most ez következik...

Ezt úgy lehet feloldani, hogy mentek úgy is, hogy Te is ott maradsz, vagy hívd meg anyukádat magatokhoz, amikor együtt vagytok.

És még egy ezzel kapcs. eszembe jutott:

amikor otthagyom a gyerekeket valakivel, vagy valakinél, akkor mindig elköszönök tőle, és megmondom, hogy elmegyek, nem leszek itt eddig és eddig, de visszajövök, ezt már pár hónapos koruktól így csinálom. Nem lehet tudni pontosan hogy mikortól, de elég hamar megértik. Elillanni, amikor épp nem figyel oda, TILOS! (Legalábbis szerintem :o)