Hogy alakultak az első hetek, hónapok a babával, ha nagyon idealizáltátok a babavállalást? Lehet erre valahogy mentálisan készülni?

59.-nek abszolút igaza van. Nálunk a férjem 3 hónapig volt otthon, ebből 1.5-t nem dolgozott, de mégis én csináltam mindent. eleinte azért mert nem merte megfogni, utána meg azért mert dolgozik, később meg azért mert nekem gyorsabban, könnyebben ment.

rózsaszín köd ez az apa majd ugyanúgy kiveszi a részét. haha 😂

Jaj kérdező, tényleg ahogy sokan írják itt, ne a legjobbra számíts, meg ne azt igyekezd "bevonzani" hanem igenis a legrosszabbra, mert az a realitás... sőt, elmondom, a realitás még rosszabb annál is amire számítasz, mert nem tudod most, milyen az amikor hetekig, hónapokig teljesen kivagy idegileg és rosszul alszol. :D

Ráadásul ha jól kezdődik, az sem garancia semmire, de semmire. És egyébként a "barátnőm babája átalussza az éjszakát" témához - rengetegen szépítik a gyerek alvási szokásait, hidd el. :D

Nekem lassan 6 hónapos a gyerek és az első 6 hét volt vele a leges-legkönnyebb, pedig császáros voltam, de gyorsan regenerálódtam, és akkor nagyon vitt az adrenalin, a hormonok, ő meg sokat aludt.

6 hét után aztán beindult a buli: növekedési ugrás, hasfájás, éjjel ordítozás, amíg váltottan ringattuk, az összes hasfájós-csepp kipróbálása, majd amikor elkezdett javulni, komolyan, még hetekig rettegésben éltem, hogy mikor kezdi újra a gyerek hogy üvölt és nem alszik hajnali 1-ig, majd hajnali 5-kor megint fenn kukorékol. Este így is volt hogy letettük aludni, és még felkelt 1-2-3-4x, vissza kellett ringatni kb. 3.5 hónapos koráig, szóval az estéink is oda voltak.

Mi is tápszerezünk, nem volt elég tejem, na ott is volt hogy nem kellett a tápszer, mert túl gyors vagy épp túl lassú volt az etetőcumi folyása (ha ezt nekem terhességkor mondja valaki, kiröhögöm hogy jaj hát micsoda h.lyeség ez, de meg ne tudd, mennyit szenvedtem vele HETEKIG!).

Aztán a napirend beállításán kellett dolgozni, mert már nekem muszáj volt valami kiszámíthatóság... ja és persze, ilyen "finomságok" közben, hogy hirtelen nem kell neki annyi nappali alvás, így elkezd partizni éjjel, vagy esetleg hajnali 5-kor kel... és ez nem egyszer, hanem HETEKIG. :D

Közben meg sír, mert túlstimulálódik, sír mert unatkozik, sír mert vedd fel, sír mert hason kell lenni, és te meg idegeskedhetsz, hogy miért nem nyomja még ki magát, miért nem fordul át, szabadidődben kiolvashatod a netet hogy mi mit jelent...

Aztán jön a 4 hónapos alvásborulás nagy eséllyel, utána a fogzás, mozgásfejlődés beindulása, vagy csak szimplán fusztrált a gyerek mert akar valamit amit még nem tud és ez mind, sokszor órákig tartó nyűglődéssé fajul - és ezt, megint mondom, nem 1 napig, hanem HETEKIG. :D

Nekem sokan mondják (védőnő, közeli barátok) hogy alapvetően tök normális baba, tehát nem extrém sírós a fiam. Nagyon vágyott gyerek volt, én a legrosszabbra készültem, meg alapból is elég introvertált vagyok és a férjem nagyon sokat segít és teljes értékű szülője a gyereknek. DE még így is szellemileg tropa voltam (megkésett baby blues ha úgy tetszik), főleg 3 hónapos kora után, mert mindenki azt mondta, "jajjj majd a negyedik trimeszter után könnyebb lesz", hát akkor jött csak a nyűglődés neheze. :D

Annyi pozitívumot tényleg tudok mondani, hogyha arra törekedtek hogy lehetőség szerint az apja is teljes értékű szülője legyen, akkor azért ha kéthetente egy hétvégén pár órára elszabadulsz, hát az nagyon sokat segít.

A gyereknevelés tipikusan: maraton, nem sprint, nincs olyan hogy "jaj majd az első hetek nehezek lesznek aztán jobb" - én is ezt hittem és elég nagyot csalódtam.

65# Igen. Érzem. De ugye te is érzed, hogy a "ellustul, idővel semmit nem segít" és az általam leírtak között is széles a skála?

Mivel nem ül itthon velünk a férjem, nyilván a szó szoros értelmében nem tudja mindenből kivenni a részét, egyértelmű. De mégis rengeteg dolgot levesz a vállamról (szerintem), így én is tudok levegőt venni napi szinten és egy szavam sem lehet... Mi sem vagyunk egyformák, ahogy a társaink sem.

66. azt nem én írtam, ne kérd számon. az este megfürdeti a gyerekeit meg lerakja aludni, na az sem egy olyan nagy teljesítmény ami miatt piedesztálra kellene emelni. ☺️

általában ez a max amit az apák bevállalnak.

Nem tudhatom ki írta, ne haragudj. Nem avatom szentté a férjem, de attól fenntartom, hogy NEKEM ő segítség akkor is, ha pont a fürdést, altatást emeltem csak ki. Mindent megcsinál ugyanúgy, ahogy én ha alkalma és lehetősége van rá, mert nem dolgozik éppen és ez neki nem nyűg, mert imádja a gyerekeit, természetes.

Szerintem erős sarkítás, hogy ez a max általában, amit apukák bevállalnak, illetve sajnálom, ha valakinél ez a max. De nem vitatkozom, nincs értelme, csak ne skatulyázzunk már be embereket alapból. :D