Hogy alakultak az első hetek, hónapok a babával, ha nagyon idealizáltátok a babavállalást? Lehet erre valahogy mentálisan készülni?

A férjem is itthon lesz velünk az első 1 hónapban, így hiába nem tudok én menni rögtön a babához, ő igen. És később is szeretnénk fenntartani ezt. Hogy nem segít, hanem kiveszi a részét mindenből. Hogy nem annyit foglalkozik vele, hogy figyel rá délután 20 percet, amíg szusszanok egyet. Hogy éjjel felváltva kelünk fel a babához. Hogy nem az van, hogy rám marad minden itthon, ő meg jól elvan, mert dolgozik.

Ő is ugyanolyan szülője lesz, mint én. Szóval nem úgy fogom fel, hogy egyedül leszek és minden az én dolgom, feladatom, gondom lesz.

Igen, azt tudom, hogy a babának kb. mindegy, hogy a babaszobája milyen vagy hogy milyen ruhákba öltöztetjük. Ezek az elején nekem/nekünk fontosak inkább.

Később biztosan eljön nálunk is az az időszak, mikor mindenből a Disney/Barbie mintás kell és a mostani kiságya helyett egy hercegnős csodára fog vágyni inkább... Akkor majd megkapja ezeket, de újszülöttként szerintem mindegy lesz neki, hogy a body, ami a ruhája alatt lesz, sima bézs színű, vagy Minnie egeres.

"majd a gyerek megmondja mi lesz"

Persze, a nemét is eldönti 17-18 évesen, ugye?

Ne haragudj, de ekkora hülyeséget régen olvastam.. Éhen halni nem fog nyilván.

A hercegnős, disneys dolgokat ovis, iskolás korára értettem. Nem a babakorára. Amíg lehet, azért próbálunk a jó ízlés határán belül vásárolni neki.

Miért, szerinted az életszerű, hogyha az anyuka valamilyen okból nem szoptat, de a baba a cumisüveget nem fogadja el, akkor majd éhen fog halni?

Nem egyszerűbb kipróbálni több márkát, fajtát inkább?