Hogy alakultak az első hetek, hónapok a babával, ha nagyon idealizáltátok a babavállalást? Lehet erre valahogy mentálisan készülni?

Én is 24-re vagyok kiírva. A fészekrakó ösztönöm a 32-36. hétig tartott nagyon erősen. Az "úristen el sem kezdtük a szobát" témától a mosásig, pakolászásig, hiányzó dolgok összevásárlásáig, stb. Szerintem ígyis nagyon minimálban nyomjuk, Adamo hintát pl. kaptunk. A barátnőméktől, akinek a kislánya utálta. :D Fészket is örököltünk (amit nem fogok kidobni amiért színben nem illik a szobájába), meg csomó ruhácskát is főleg uniszex színekben. Szóval se pihenőszék, se játékok, se semmi. Ellenben filcből varrtam egy csomó (főleg fekete-fehér) fellógatható figurát a fészkes túlbuzgásomban. Aztán mintha az egészet elvágták volna. Már abszolút nem érdekel, hogy minden tökéletes-e a szobájában, ez csak nekem számít. A kórházi táskát tökéletesítem, jókat főzök, nagyokat sétálunk, élem az életem, várakozunk és igyekszünk még programozni kettesben amíg lehet.

És a legfontosabb. Próbálok kicsit befelé figyelni, hangolódni, hinni abban, hogy képes a testem a szülésre, mantrázni, hogy minden simán fog menni. Készítem magam arra, hogy mi lesz, ha nehezebben viselem akár fizikailag, akár lelkileg a dolgokat, próbálom reálisan látni a hazajövetelt követő időszakot is. Bár él a fejemben a kép, hogy lesz időm magamra, hogy nagyokat sétálunk majd (nem üvöltve) már egészen korán, stb. De nem élem bele magam. Ha úgy alakul, hogy belefér mondjuk egy kozmetikus és jól esne, akkor meg fogjuk oldani, hogy beleférjen.

Én azt látom a gyerekes ismerősök zöménél, hogy azok tudnak igazán jól működni, akik rugalmasan kezelik a gyerekkérdést, nem zizülnek bele, nem zárkóznak be, próbálnak lazán hozzáállni, nem keseregni akkor sem, ha 72 órája egyikük sem aludt.

Nem tudom hallottál-e már az éjszaka közepén babasírást. Mindketten kelni fogtok hozzá, az borítékolható, mégha te fizikailag nem is mászol ki az ágyból. :) Főleg az elején, amikor még benned van a friss gyerekes kismama para. :)

Figyelj, tök jó hogy ezeket eltervezted, de tényleg minimális az esély rá hogy ez így működni fog. Nem csak azért mert a baba diktál, meg mert fáradt leszel, hanem a szülés után TELJESEN megváltozol te magad is. És ez teljesen normális. Nem az lesz a legfontosabb, hogy legyen friss manikűröd. Hidd el, saját tapasztalat, én is terveztem hogy majd szülés után megyek géllakkoztatni megint, addig vigyáznak rá. Nem ment, megszületett a fiam és egyrészt teljesen más lett a prioritás, másrészt örültem hogy lyuk van a seggemen, nemhogy még a körmömmel foglalkozzak :D Végül 5 hónapos kora óta tudok járni megint körmöshöz.

Felkészülhetsz te akármire, a szülés utáni 6 hét annyira más tudatállapot hogy ezt így előtte elképzelni sem tudod. Én sem tudtam. A tested teljesen kifáradt a szüléstől, és annyira a regenerálódásra koncentrál hogy én pl hetekig mosott szarnak éreztem magam még úgy is, hogy a fiam csak egyszer kelt éjszakánként. A baby blues miatt pedig 3 hétig mindenen bőgtem. MINDENEN. Nagyon nehéz az első 6 hét, teljesen őszintén tanácsolom neked, hogy próbálj meg inkább a regenerálódásra és a babára koncentrálni. Ne a körmödre meg a mindenféle hintára.

ja és még egy tanács: nézegess youtube-on beszámolókat a szülési utáni időszakról ajánlom Vegamama szülés utáni depiről szóló videóját. Én is arra számítottam hogy minden szipi szupi lesz, úszok a boldogságban, a babám egy csoda lesz, max fáradt leszek a nem alvástól.

Aztán pofán vágott a valóság :D Sürgősségi császár, baby blues, kb nulla kötődés a babával. Elterveztük a férjemmel hogy egyszer ő kel éjszaka egyszer én, ehhez képest a fiam egyhuzamban nagyot aludt de minden egyes altatás másfél-két óra volt. Már együtt sírtunk mindhárman néha :D :D

Nekem az első 6 hét életem legnehezebb időszaka volt.

"A férjem is itthon lesz velünk az első 1 hónapban, így hiába nem tudok én menni rögtön a babához, ő igen. És később is szeretnénk fenntartani ezt. Hogy nem segít, hanem kiveszi a részét mindenből. Hogy nem annyit foglalkozik vele, hogy figyel rá délután 20 percet, amíg szusszanok egyet. Hogy éjjel felváltva kelünk fel a babához. Hogy nem az van, hogy rám marad minden itthon, ő meg jól elvan, mert dolgozik.

Ő is ugyanolyan szülője lesz, mint én. Szóval nem úgy fogom fel, hogy egyedül leszek és minden az én dolgom, feladatom, gondom lesz."

Ne haragudj kérdező, de ezen olyan jót nevettem 😂

1. Talán az elején kiveszi, vag próbálja kivenni a részét apuka, nem fog sokáig tartani a lelkesedés hidd el, etetni se nagyon fog, hiába tápszeres, egyrészt mert ő dolgozni fog járni, meg persze kedve se lesz hozzá már egy idő után,aztán a gyerek szépen megszokja, hogy te eteted, te altatod, és ha a párod éjszaka egyszer kétszer fel is kel hozzá, sajnos a gyerek érted fog sírni és csak nálad fog megnyugodni és visszaaludni (tapasztalat). Ahogy nőnek a gyerekek egyre inkább minden a nőre marad, ezt jobb ha belátod. Te leszel vele 0-24-ben, hozzád fog jobban ragaszkodni, meg az apukák idővel szeretnek ellustulni és szépen mindent a nőre hagyni, hiszen ők fáradtak mert dolgoznak, azt persze nem tudják, hogy az anyaság sokkal fárasztóbb, mint a munkahelyük és itt nincs szabadnap, hétfőtől vasárnapig 0-24-es ügyelet. Most 13 hónapos a lányunk, én etetem, altatom (már csak engem fogad el ezeknél egy jó ideje), én fürdetem, öltöztetem, pelenkázom (max ha kérem megcsinálja a férjem, de csak ha nincs benne nagy dolog, és persze azzal jön én mennyivel rutinosabb vagyok..vajon miért) és még sorolhatnám.. szóval jobb, ha ezekre is felkészülsz.