Baby blues? Elmúlik??

Nem kell félni, ugyanis ez tény, hogy vége az ez előtti életednek!!!

Egy új korszak kezdődik, amikor már nem te vagy az első, hanem a gyereked.

Visszafordítani már valóban nem lehet a dolgokat, de meg fogod szokni a helyzetet. Hamar megtanulod a baba gondozását és szuper anya leszel.

Mennyi idős a baba?

Nekem is volt egy nehéz időszak.

Hazajöttünk a kórházból, és utána egy héttel nekialltam kimosni és eltenni a terhes ruháimat. Na akkor sírtam egy nagyot. Mindenen: hogy már nincs kisbaba a hasamban, hogy semmi nem lesz olyan mint régen, hogy itt az óriási felelősség, stb.

Aztán a hat hetes kontrollon, mikor a végén elbúcsúzott tőlem az orvos, mondta, hogy igazából most van kész a terhesseg, most van vége, mostanra teljes a gyógyulás, stb.

Na ezen meg is sírtam egyet :)

De utána napról napra jobb lett, ahogy a babával is szoktunk össze, alakult ki a napirendje, egyre könnyebb lett vele, egyre jobban tudtam foglalkozni mással is, nem csak vele.

Kitartás, jobb lesz!

Ez egy hatalmas változás, van olyan, pl én is aki nehezebben viseli. Én is rettegtem hogy felkel, sírni fogy el kell lássam a fiam, hogy egyedül marakdok vele, nem kötődtem elsőre.

Kellett 2-3 hónap mire meggyászoltam az addigi gondtalan életem és megszoktam, hogy új életem lett, és hogy ez az élet nem habos babos mint ahogy elképzeltem. Nekem nehéz az anyaság, nem is hiszem, hogy túl jó vagyok benne, de megteszem ami tőlem telik, bár én látom, hogy messze lemaradok a többi anya mellett.

A sírás, a rettegés, és a rossz gondolatok elmúltak, megismertem a fiam és a kötődés is kialakult, de igenis várom az esti énidőt. Kell. Főleg, hogy már idősebb, dolgozok is, és farasztó pl kelni hajnal 4-kor, hogy megpróbáljam visszaaltatni. Azt nem ígérem, hogy könnyű lesz, de kicsit könnyebb, te strapabíróbb, felkészültebb, és gyakorlottabb.

Nekem még mindig tart valamilyen szinten pedig nem első gyerek.

Az elsőnél nagyon simán vettem az akadályokat, 22 éves voltam. Még a másodiknál is. Könnyű természetű gyerekek voltak nagyon.

Viszont most 34 évesen lassan az utolsónál... Katasztrófa. Mondjuk hozzá kell tenni, hogy a két jól alvó gyerekem után kaptam egy nemalvós gyereket. Semmi énidőm nincs, 11 hónapja velem van 0-24-ben, nem tudok elmenni sehova mert nincs aki átvállalja tőlem. Egy hajmosás iszonyatos szervezést igényel, mivel este ha lerakom, könnyen elalszik de kel is kb 10 perc múlva.. Visszaaltatom majd megint 5-10 percenként. És ezt játsszuk hónapok óta. Volt hogy csak óránként kelt, de akkor kihasználtam, hogy aludhatok. A nagyok szoktak rá vigyázni amíg ilyen alap dolgokat megcsinálok. Napközben üvöltve mászik utánam, rángatja a lábam, nem tudok tőle semmit csinálni. Ha alszik, én is alszom nyilván, hogy életben maradjak. Szóval én emiatt teljesen kivagyok 😭