Van még valaki, akinek meghaltak a szülei, nagyszülei a gyermeke születése elött?

Apum 5 éve halt meg rákban. Vele voltam éjjel nappal a korházban és végül a karomban halt meg otthon, ahova én vitettem haza mindenkivel daclva, mert tudam, hogy el akar menni:-( - éa engem választott, én voltam vele az utolsó percekben:-(( Anyu rá 4 évre felhívott este, hogy szorít a mellkasa és hány, nem akar egyedül maradni. Pár perc mire átértem, de már halott volt- Nem tudtam segíteni!!!!!:-(( Apától el tudtam búcsuzni, de anyától nem! Annyi terve volt még!:-( Állandón bánt a lekiismeretem, hogy nem tudtam segíteni, hogy nem voltam mellette, nem vigyáztam rá eléggé! Aztán jött a kislányom és eleinte csak bőgtem, hogy ők hol vannak és nem láthatják ezt a kicsiny csodát, pedig minden vágyuk egy kisunoka volt. Szeretethiány!?! Nekem is van és én is minden szertetem rá fordítom, de élvezi is a kis kélyenc:-)) Eleinte a páromtól vártam, majd a családjától, de ő nekik ő létezik és nem ismernek, nem az én családom. Aranyosak a nagyszülei, bár messze élnek tőlünk, de nem pótolhatják aokat, akik önmagamért szerettek olyannak, amilyen vagyok és mindig mellettem voltam, akiknek én voltam a leg.... De van egy kicsi lányom:-)) Akinek én vagyok az ANYUKÁJA!!!:-)) Csak már nincs esélyem elmondani anyuéknak, hogy most értettem meg mindent, hogy mennyit tettek értem, hogy hálás vagyok mindenért!!:-(