Mikor lesz csodálatos a gyereknevelés?
6 hetes a babám és amikor bárkinek azt mondom h nem lesz több gyerek, mindenki legyint, hogy úgyis meggondolom magam.
Nem lesz így, de ebből gondolom, hogy kell hogy legyen valami jónak lennie az anyaságban, ha mindenki azt feltételezi h úgyis kell majd még gyerek.
Mikor jön el az h boldog leszek?
Vagy legalábbis ne utáljam az egészet és ne legyek hülye féltékeny az apjára, akinek a gyerekvállalás tök jó buli.
(Mondjuk úgy nem nehéz örülni a babának ha az anyjával bőg a gyerek én meg magamra csukhatom az ajtót gépezni).
Mikor ad majd bármi örömet a baba?
Az első naptól voltak benne csodák, aztán persze rohadt sok nehéz, nyűgös, fárasztó, kivanatökömazegésszel nap.
1. neked pszichológus
2. apának komoly elbeszélgetés
Lehet, hogy csak fáradt vagy, nem depressziós, és ha segítene végre a heréd, akkor szebben látnád a világot.
Köszönöm szépen a hozzászólásokat! :)
Még szeretnék mást is írni, délután tudok hosszabban írni
❤❤❤❤❤
Kicsit bűbtudatom van h belekevertem a férjem, mert egyébként tényleg sokat segít, nélküle nem menne.
Amikor megírtam ezt a kérdést, átmentem hozzá (most a másik szobában alszik mert jobb nekem ha napközben kipihent és tényleg tud segíteni) és elsírtam neki mindent és meg is beszéltük.
Inkább csak irigység volt bennem tegnap h neki sokkal könnyebb még akkor is ha mindenben részt vesz.
Szerencsére depressziós nem vagyok, "csak" sok a mélypont még, főleg este amikorra elfáradok.
Az első 3 hétben minden este szörnyű volt, azóta már ritkultak a nehéz esték.
Nehéz elfogadni, hogy megváltozott az életem, de muszáj beletörödni és megkeresni a szép dolgokat az új életben, nem csak a régit siratni.
(Többször volt olyan h elmentem 1-2 órára otthonról és apa maradt a picivel -ő küldött el h menjek nyugodtan- ezért is van bűntudatom h rossznak állítottam be, kiemeltem egy mozzatot ami rosszul hangzott, csak akkor abban a pillanatban haragudtam az egész világra)
Nagyon köszönöm h ilyen megértők vagytok és h leírtátok h nem vagyok egyedül ezekkel az érzésekkel!
Muszáj változtatnom a hozzáállásomon, mert ha csak a rosszat nézem akkor tényleg rossz lesz az élet :(
25 szuper jól megfogalmazta ami nálunk is van. A férjem jó apa, bár kétségtelen hogy nem az a fajta férfi aki észrevenné a maga körül a feladatokat. Mindent a szájába kell rágni, ami azért érdekes mert ez szülés óta változott meg. És bizony neheztelek rá, sokszor haragszom is hogy nekem nincs befejezett gondolatom lassan 4 éve. Semmit nem tudok egy szuszra megcsinálni, vagy nyugodtan ülni az asztalnál és enni. Stb... tudjátok mire gondolok.
De hogy a kérdésre is válaszoljak, az én fiam már 4 éves lesz. Sok minden egyre könnyebb, más dolgok meg egyre nehezebbek. Egyszerre csodálatos és kva nehéz. Imádom a fiam, de szerintem a csodálatos részek azok csak pillanatok. Egy-egy óra. Szerintem kicsi gyerekkel egy egész napot nem lehet megélni csodálatosként.
Viszont ezek a csodálatos pillanatok lemosnak minden szrt, ami aznap történt, hogy nem fogadott szót, esetleg direkt rosszalkodott....egyszerűen felülírják a nehézségeket.
Az én fiam végig üvöltötte az első fél évet, majd a következőt is végig nyűgösködte. Ma már párás szemmel nézem a pici kori képeit, de őszintén szólva az első fél évet kicsit sem élveztem. Sőt a második fél évet sem kimondottan.
Két éves korában kezdett beszélni, és bár ezzel együtt indult a dackorszak én ezt az időszakot sokkal jobban élvezem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!