Én megélem az anyaságot, de a párommal mi lesz? Én leszek majd a hibás?

Azért ment el ebbe az irányba, mert a gyerekre hivatkozol, ami részletek nélkül érthetetlen! Az sem mindegy, hogy hány évesek vagytok, és mióta együtt, mert simán ki lehet futni az időből.

Van egy olyan érzésem, hogy 20 körül vagy, végtelen naívitásban.

Honnan tudjuk? Bármi lehet, az is, hogy önbecsapással elrontod az életed.

Van akinek 5 gyereke van, és egyszer sem merül fel benne, hogy a következőt ne fogadná teljes szívvel, és kevésbé szeretné, mint a többit, vagy éppen az előzőeket elhanyagolná miatta. Szerintem a te esetedben sem merült fel, hogy ha saját gyereked lesz, akkor vonalat kell húzni, és soha többet nem állhatsz vele szóba.

Az viszont probléma, ha rá hivatkozva nem akarsz saját gyereket, ha nem is itt, de egy pszichológussal átbeszélhetnéd.

Jó ég... igen itt senkinek semmi élettapasztalata, senki nem látna bele a te helyzetedbe szerinted? Vagy mire ez a pökhendiség? Továbbra sem írod le ki neked az a gyerek, csak hogy úgysem értenénk. Magyarul nem mered leírni, tudod te is mélyen hogy nem normális az egész.

Akkor mi a kérdés? Gratula találtál egy gyereket magadnak, nem kellett megszenvedned érte, kifogásnak is jó, mi meg úgy is buták vagyunk itt mind, nem értenénk meg a te kivételes élethelyzeted :D akkor nincs kérdés, tök jó vagy, a párod is biztos így gondolja.

Kérdező, a rejtélyes megfogalmazásod el tudom képzelni, hogy ennek a kislánynak te valamilyen fejlesztő szakembere vagy, vagy súlyos elhanyagolás miatt gondoskodsz róla jószándékból. Viszont ha így van, akkor is érdemes a szerephatárokat tudatosítani és őrizni, hogy egyikőtök se sérüljön, és ha szükséges, külső segítséget is kérni (neked pszichológus, neki gyermekvédelem pl.). Ez csak egy tipp most, és "no offense", ha tévedek!

A kérdésednél maradva pedig: szerintem jogod van azt mondani, hogy nem akarsz gyereket, a párodnak meg joga van emiatt szakítani veled. Ez annyira alapvető vágy, ami nem kompromisszumkész, és láthatóan a párod nagyon nem akar ebben a kapcsolatban részt venni, amit a kislánnyal megélsz. De ez is érthető, az a nagyon ritka eset, amit te produkálsz, hogy egy olyan gyermekhez, akinek nem vagy se rokona, se gyámja, ennyire ragaszkodsz. Ha neki vágya a saját gyerek, te viszont nem akarsz, szakítás lesz a vége. Más gyerekét "kölcsönszeretni" nem mindenkinek kompromisszum.

Az a baj, hogy amíg te kegyeskedsz eldönteni, hogy mit szeretnél, addig megy az idő. A párodnak sincs végtelen.

Amúgy ha most nem tudod akarsz-e gyereket (és 20 felett vagy), akkor valószínűleg nem akarsz majd soha. Ha az ember akar, még ha csak évek múlva is, azt azért szokta érezni. Legalábbis a legtöbb felnőtt ember tudja mik a céljai, merre tart az élete, hol látja magát 5-10 év múlva. Aki csak sodródik, annak ilyen jellegű párt is kell találnia. A te párod nem ilyen. Nem illetek össze, és csak húzod az idejét. Rohadt kényelmes, hogy te csak élsz a világban, és háritod magadról a felelősséget, "hagyjátok békén, nem tudom, majd lesz valami". Csak ez egy kamasz gondolkodása. A felnőtt élet a felelősségvállalásról is szól. Te felelős vagy a párodért, és hogy ne cseszd el az életét a döntésképtelenségeddel.

Mondjuk az a szerencse, hogy a férfiak tovább lehetnek apák, mint a nők anyák. Vagyis ha te 10 év múlva kitalálod, hogy bocs, akkor nem lesz gyerek, ő még mindig tud keresni egy fiatalabb nőt, akivel családot alapíthat.