Tápszeres pótlásnál először szoptassak vagy tápszerezzek?

Kérdező, amikor az ember a Te helyzetedben van, akkor eléggé beszűkülnek a gondolatai, és teljesítménynek, az anyaság egyik kulcsfontosságú elemének éli meg a szoptatást. Én is így voltam vele.

De elárulom: ha valamiért nem sikerül huzamosan szoptatnod, attól még ugyanolyan jó anya leszel, és nem ezen múlik sem az életetek, sem az anya-gyermek kapcsolat minősége.

Ha nem derül ki a probléma (mert ilyen is van), és csak kínlódtok és kínlódtok, akkor hagyd a fenébe az egészet. (Te érzed, hol van ez a pont.) Tápszeren is felnő a gyerek. Nem dől össze a világ, ha valaki valamiért nem tud szoptatni, bármennyire is ezt sulykolják beléd. És nem, nem normális dolog az, ha ennyire fáj a szoptatás. (Érdekes módon nekem nem fájt.)

Hosszú távon az a legfontosabb, hogy te nyugodt, és amennyire lehet, kiegyensúlyozott és boldog anya legyél. És ha ehhez a tápszer kell, mert már beleőrülsz abba, hogy csak kínlódsz a szoptatással, vagy elviselhetetlenül fáj, akkor tápszer kell hozzá, és kész. Teljesen mindegy. Nem ezen áll vagy bukik a világ, mint, ahogyan azt itt némelyik válasz sugallja. Nem "kell" az x. héten, vagy hétre teljesen anyatejesnek lenni, és nem "kell" nulláról tejet szaporítani, és a társai.

Ha hosszútávon azt érzed, hogy csak kínlódsz, ami felőrli az energiád és az életkedved, akkor az éppen hogy árt neked, és a babának is. Ilyenkor kell szépen elengedni ezt az egész szoptatós őrületet. (Ha érzed magadon, hogy eljött ez a pont.)

"Azt hiszem muszáj lesz érzelmileg feldolgoznom, hogy elbuktam, mert én ezt a fájdalmat nem tudom végigcsinálni. És feldolgoznom azt, hogy lehet h így a tejem is el fog apadni előbb vagy utóbb :("

Miért buktál volna el, kedves Kérdező? Csak mert ember vagy, és nem tudsz huzamosan óriási fájdalmat elviselni, és örökké csak kínlódni? Hát én sem tudnék a helyedben. Elárulom: nem, nem buktál el. Nem azon múlik, milyen anya vagy, hogy szoptatsz, vagy nem szoptatsz. Attól még ugyanúgy szereted a babádat, és az a lényeg.

Olvastál olyanról, aki magára hagyta a csecsemőjét a földön, miután otthon, titkokban megszült? Na, ő például elbukott. Te nem!

Ha pedig nem tudod ilyen könnyen elengedni ezt az anyatej dolgot, akkor tényleg megteheted, hogy fejed neki, és megkapja cumisüvegből. Bár hosszú távon ez is nagyon melós és fárasztó, de hátha nem fáj annyira. Illetve ha nem szopik a baba, csak fejsz neki, akkor egyre kevesebb tej fog termelődni idővel, mert az akkor sem olyan inger a mellnek. De még mindig jobb, mint, ha már nem bírod a fájdalmat.

De nem kell beleőrülni ebbe az egészbe, semmi sem ér annyit. Persze, az elején minden a baba etetése körül forog, de akkor sem csak anyatejből, meg szoptatásból áll az anyaság.

Én anno szoptattam, s utána adtam tápszert. (2 éves a kislányom már.) a szoptatás nagyon nehezen ment, a kislányom nem igazán akart szopizni. Fejtem a tejet egy ideig, de egyre kevesebb lett mennyisége, aztán feladtam, nem akartam 2 órát kínlodni 20ml anyatejert.3honapos kora után már kizárólag tápszert kapott.

Lelkileg eléggé megviselt. De utólag belegondolva, nem kell ezen örlődni, ha tápszer, akkor tápszer.

Ugyanúgy felnő minden gyermek. A mai tápszerek pedig rendkívül professzionálisak, minden esszenciális tápanyagot tartalmaznak, melyek egy csecsemő fejlődéséhez szükségesek.

Én igazából nem is értem, h mi ez a nagy szoptatás - körüli nagy"mizéria".