Ahol kis korkülönbség van a gyerekek között, ott a nagyobb hogy viselte, amíg kórházban voltatok?
19 hónap lesz a gyerekek között. A lányom rettentő anyás, ettől függetlenül nagyon jól elvan az apjával, a nagyszülőkkel, nagynéni-nagybácsival, így a napközbeni lét miatt nem igazán aggódom. Az elalvások mindig velem vannak viszont. Persze, ha nagyon fáradt, úgyis kidől, ha nem vagyok mellette (többször volt már rá példa is), csak nyilván ilyenkor hiszti, nyűglődés előzi meg. Éjszaka a férjemmel lesz, sokszor alszik köztünk, így ez sem lesz neki teljesen idegen.
Látogatás korlátozottan van/lesz valószínű, a kórházba nem jöhetnek majd be, de a kórház udvarára igen, és ott tudunk/tudnánk találkozni. Kérdés, hogy a gyerek szempontjából ez mennyire lenne rossz. Úgy gondolom, eléggé megviselné, ha látna, de nyilván rövid időre csak, és nem is mehetnék haza velük. A másik ötlet, hogy videóhíváson lásson, de akkor megint csak az, hogy biztos rossz lenne neki, ha letennénk, és nem lennék utána ott...
De közben bennünk van, hogy a kicsi babát is meg kéne neki videón mutatni, hogy ne érje totál váratlanul, hogy napokig elvoltam, aztán haza is viszünk valakit (nyilván ez önmagában nem elég, és élőben úgyis "sokk" lesz).
Tanácstalan vagyok.
Mit gondoltok, hogy lenne a jobb? Aki hasonlóképp volt, ott hogy intéztétek végül?
Természetesen itt most csak az számít, hogy a gyereknek a legkevésbé legyen trauma ez a pár nap! Én nyilván, felnőtt fejjel megértem és kibírom...
válasza: válasza:2
Jézus... ajándékot vitt a baba..
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza:Kistesó nálunk nincs. Utazás miatt voltunk távol három napot. Szoktatva volt a nagyszülőkhöz, így gond nem volt, de azért a három nap pont elég volt neki.
Két ismerősnél van hasonló korkülönbség. Egyiknél sem volt látogatás, nem is lehetett volna.
Az egyiknél 22 hónap, két fiú. Ott négy napig volt anya távol. A nagy minden este kétórás anyakeresést tartott némi sírással egybekötve, de túlélte apával. Viszont 7-8 hónapig iszonyú féltékeny volt.
A másik 19 hónap, a nagy fiú, a kicsi lány. A kisfiú jól oda van szokva a nagyszülőkhöz, jól elvolt két napig, nem volt látogatás. Ott a gond az volt, hogy meglátta a kistesót és nem akart hazamenni. Egyelőre ott kéthónapos a pici, brutál féltékeny a nagy, lökdösi a nagyanyját ha kézbe venné a kicsit, elbújik az anyja elől, ha mennek érte, stb.
Le leszek pontozva, de nem a kórház miatt fog traumatizálódni elsősorban, hanem egyszerűen mert pici és még szüksége van az anyjára.
válasza:Annyira nem kicsi, 2 év van köztük.
3 hónapja szültem a kicsit.
A nagy nálunk nappal szintén elvan férjemmel, anyámmal, szomszéddal. De este csak velem.
Mikor beindult a szülés, hajnalba a nagyot keltettük, férjemmel ők vittek be a kórházba. Mikor a kocsibol kiszálltam, na akkor volt egy hatalmas sírás. Aznap hamar elment, elmentek férjem munkahelyére, boltba, csavarogtak, nagyon nem is keresett. Viszont este mikor elálmosodott, eszébe jutottam, onnan nem evett, csak engem keresett. Videón beszéltünk, mert még csak a kórház udvarára sem lehet bemenni,ott örült nekem meg a huginak. De aztán ugy sírta magát álomba. Másnap nappal szintén elvoltak, akkor is csavarogtak, meg szereltek itthon az apjával. De este ugyan ez. Sírás alvásig.
Harmadnap délelött jöttek értünk.
Nagyon várta a hugit.
Viszont egy jótanácsot ha megfogadsz. Utana, miutan hazamentek, a nagyobbal amennyit csak lehet foglalkozz. Én a kicsi kiatt nehezen tudtam a legelején, ezért a nagynál féltékenység lett nem kicsit. Rossz lett, sokat sírt. "Megsínylette"
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!