Kis korkülönbség mellett hogy alakulnak a napjaitok? Megbántátok, vagy még egyszer így csinálnátok?

Olvasd el az alattad levo kerdest. Mindent elmond :)

Kis korkulonbseges ismeroseim 90%-anal meszaroljak egymast a tesok, a figyelemert tepik-csapkodjak-rugjak egymast.

De az tuti hogy a gyakoris anyukak 90%-a meg azt fogja irni hogy eletuk legjobb dontese volt es a gyerekeik iiiimadjak egymast es soooha nem volt testverfeltekenyseg es a tesok osszenottek :) Ahha :)

1es igazad van, minden családban úgy zajlanak a dolgok, mint nálad és véletlenül sem a nevelés oka az, hogy a gyerekek azt hiszik, akkor kapnak a szülőtől figyelmet és szeretetet, ha legyilkolják a tesójukat ;) Nem a te hibád, áh dehogy :)

Kérdező: 13 hónap van köztem és a nővérem között. Nagyjából úgy működünk, mint az ikrek, tehát baromi szoros a kapcsolat. Verekedés egyszer fordult elő ovis korunkban, mikor kitörte tesóm a görkorim kerekét véletlenül. Akkor neki mentem, de egyébként sosem voltak köztünk cirkuszok :) Nagyon jó, hogy egyforma korosztály vagyunk, mert így sok mindent egyforma ütemben élünk meg, kis eltéréssel egyszerre kezdtek minket érdekelni a fiúk, egyszerre érettségiztünk (ő oviban az utolsó évet 2x járta, így beértem és együtt kezdtük a sulit), együtt felvételiztünk egyetemre, egy a baráti társaságunk, hasonló az érdeklődési körünk és még sorolhatnám. Nagyon jó tesók vagyunk és sosem éreztük, hogy a szülői figyelemért meg kellene mérkőznünk. Mondjuk ebben az is közre játszhatott, hogy ő apás, én meg inkább anyás vagyok.

A sógornőmnek 3 gyereke van, egyik 1,5 éves, másik 3, a harmadik 6. Imádják egymást a gyerekek, csak néha a játékokon van összezörrenés, vagy esetleg azon, hogy ha vendég megy hozzájuk, akkor mind a 2 nagy egyszerre akar mondókázni, énekelni, vagy bármit produkálni a vendégeknek és akkor van egy kis sértődés, ha sógornőm rászól valamelyikre, hogy maradjon picit csendben, amíg a másik befejezi.

Abszulút nevelésen és a környezeten múlik, hogy a kisgyerekek riválisnak tekintik-e egymást, vagy társaknak.

Szülő nem vagyok ugyan, de:

Szerintem ezt így akárki akármit mond, nem lehet behatárolni. Valaki sülve főve típus a hasonló korú tesójával, máshol megy a csihi puhi állandóan. Nevelés kérdése is.

Egyik szülőm és tesója között is egy év van, kisebb korukban még tán szerették is egymást, de utána nagyon elmérgesedett a helyzet.

Unokatesóimnál általában kimutathatóan szeretik egymást, meg ugye hasonló korúak, de egyébként olyan verekedéseket leszoktak nyomni hogy én csak nézek. :D Jó persze ez nevelés kérdése is.

Másik unoka tesómék három év, most mondhatjuk hogy jól meg vannak, csak kicsit megy a szekálás, de két kisgyerek annó egymás mellett, mindig marták egymást mindenért. :D

Tesóm és köztem öt év van. Kiskoromban imádtam őt. A rossz az volt benne, hogy én már mivel 5 voltam, a szüleim a kicsit helyezték mindenhol előtérbe, mindig én voltam a hibás, ő meg a kicsi szemük fénye (mai napig) :D

Nyilván ilyen idős korban, azért a gyerek már megérti ezeket a dolgokat, és fájnak is neki.

Szülők, soha ne tegyetek ilyet!

Viszont ez idősebb korban sokkal kifizetődőbb szerintem. Mindketten máskor éltük meg a pubertást, azért az két tortúra bárhogy is nézzük. :D

De most hogy mindkettőnknek benőtt a feje lágya, ő már gimis én egyetemista, teljesen lecsitult köztünk a testvér csata. Ez ugye abból kifolyólag, hogy amikor én már rég kiléptem a pubertásból és megkomolyodtam, ő akkor lett hisztis tinédzser.:D Jesszus, az az időszak. Ugye hasonló korúaknál a kettő egyszerre ajajj. :D

Most viszont imádjuk már egymást (és az engem ért meghátráltatást is elfeledtem, nem is rá haragszom már, csupán a szüleimre).

Csupa jó tanácsot tudok neki adni felnőtt fejjel és ő is imádja hogy van egy nagy testvére, akit bármiről kérdezhet.

Én is hogy imádnám ha lenne egy idősebb tesóm, de hát ennek már mindegy. :D

Együtt vagyunk jóban rosszban, és már abszolút pozitívan élem meg ezt az öt év különbséget, csak ki kellett várni hogy felnőtt fejjel gondolkodjunk. :)

Az én javaslatom az, hogy várjatok kicsit. Nem kell öt évet persze. :D

Ja és, soha ne tegyetek különbséget! Ha bármelyik is hibázik, mindkettőjüket hallgassátok meg. És ha mindegyik a másikat hibáztatja, akkor kollektív büntit kapjanak vagy ilyesmi. :D Nincs rosszabb mikor azt hiszik kivételezés van. :( Ez is fő oka lehet a tesók közti harcnak.

Van egy 1 évvel idősebb bátyám és egy egy évvel fiatalabb húgom, egy 4 évvel fiatalabb öcsém és egy 11 évvel fiatalabb húgom. Emellett egy 20 hónapos és egy 2 hónapos fiam. A két közeli testvéremmel gyerekkoromban rengeteget jatszottunk együtt, de rengeteget verekedtünk is. Mind a mai napig szinte naponta beszélünk, közel állunk egymáshoz. Az öcsémet gyerekkoromban utáltam, állandóan piszkáltam, most jóban vagyunk, vele hasonlítok a legjobban, így most már felnőtt fejjel nagyon megértjük egymást, de vele ritkán beszélek. A kisebbik húgom szinte idegen. Mondjuk nem laktam már otthon, amikor felnőtt, mivel 15 évesen kollégiumba mentem.

A nagyobbik fiam egyelőre ritkán örvendezik, simogatja az öccsét, viszont gyakran egy pillanat alatt elkezdi csapkodni. :( Egyelőre hisztisebb, agresszívabb amióta megszületett, és sokszor harcol a figyelemért. Később nem tudom hogy lesz, remélem szeretni fogják egymást, egyelőre nagyon nehéz velük.