Kis korkülönbség! Csak nálunk ennyire durva a helyzet? Mesélnétek nekem Ti milyen problémákkal küzdöttetek amíg a pici is kicsike volt?

Lesz jobb. Nálunk 17 hónap a korkülönbség, 9 hónapos most a kicsi.

Az elején nem egyszerű. Most már a délelőtti alvás sokszor tolódik a kicsivel, délután együtt alszanak. Együtt is el tudnak játszani, legalábbis próbálkoznak. :-)

A legfontosabb az lenne, hogy az alvást is rendbe rakd nálatok, keress valami módszert. Ha a nagy egyedül aludna el, már az is jó lenne! Ha a kicsit megtanítod elaludni, az nagy könnyebbség, mert közben foglalkozhatsz a naggyal.

17 hónap van az enyémek között. Hasonló gondokkal küzdöttünk az elején, akkor lett jobb ,amikor sikerült a két gyerek alvását összehangolni.

A kicsit leraktam egy kupac érdekes holmi közé magunk mellé, amíg a nagyobbal játszottam (vagy ölben volt addig is), de az intenzív figyelmem a nagy felé fordult amikor csak lehetett. Amíg a kicsi aludt, csak a naggyal foglalkoztam, a házimunkát kvázi leépítettem minimális szintre és át is ütemeztem. Amikor csak lehetett rábíztam a kicsit valakire és csak a naggyal foglalkoztam, csináltunk kb hetente valami csakanyás programot neki, mittomén elsétáltunk a cukiba és megvett egy szelet sütit ,vagy könyvtárba mentünk vagy táncházba stb. Ezek a 2-2,5 órás programok annyira feltöltötték őt, hogy napokig táplálkozott egy-egy alkalomból.

A kicsit egyre inkább igyekeztem önállóságra szorítani, fél év körüli időszakban már tökjól elvolt anélkül, hogy állandóan rajtam csüngött volna, mint korábban. Persze lehetőleg mellettem volt, akárhol akármit csináltam, oda kellett tenni, vagy később ugye odakúszott a közelembe, és ott matatott. Mondjuk a nagyobb segített főzni, pl aprított éppen valami hozzávalót, vagy kevert-kavart, a kicsinek meg lepakoltunk néhány műanyagedényt és azokkal kalamolt. Részesévé tettük a történésnek, de mégis a naggyal foglalkoztam közben ugyebár... aztán fokozatosan őt is bevontam mindenbe.

Most 5 és 3,5 évesek (lány-fiú). Az első kb másfél év volt nálunk nehéz, azóta fokozatosan egyre jobb és jobb. Mostanra nagyon jó :) Nem mondom, néha még elkalapálják egymást első felindulásból, de alapvetően összetartóak és szoros érzelmi kötelék van köztük. Nagyon jókat játszanak, és már inkább élvezik egymás társaságát, minthogy állandó riválisként tekintsenek a másikra.

De a csakanyás/csakapás személyes figyelmet még fenntartjuk külön-külön nekik, ha csak fél óra privát idő jut fejenként nekik naponta ,akkor annyi, de enélkül egyszerűen nem működnének.