Mi változott? Ugye nem marad így a véleményem?

Van párod, aktuális ez a kérdés?

Először szembesültél vele, hogy nemcsak a csodavárásról, babázásról, cuki rucikról szól ez. Kezdesz felnőni, ha ott leszel akarni fogod.

Bepánikoltál.

Ez csak azt mutatja, hogy 21 évesen még nem vagy érett a gyermekvállalásra. Ami a mai 21 évesek 99%-ára ugyanígy igaz, szóval nem kell megijedned.

A tesódnak ezek szerint kifejezetten nehéz terhessége volt. Hidd el, nem mindenkinek ilyen. Nekem semmilyen tünetem nem volt, imádtam várandósnak lenni, soha egyetlen vizsgálat sem fájt, de még csak kellemetlen sem volt. Szoptatni is nagyon szerettem, sosem fájt picit sem, max feszült a mellem pár másodpercig. A gyerekeim pici koruktól kezdve hosszan és nyugodtan alszanak éjjel, ketten pedig nagyon kevés ideig voltunk, mert az első 1 éves korában született a második. 😊 Őszintén szólva a dackorszak kezdetéig nekem pontosan az a rózsaszín cukimuki buborék volt, amit az első válaszoló ironikusan megjegyzett. 😊

Nyilván nem tudok garanciát adni arra, hogy neked is ilyen lesz, ahogy arra sem, hogy egyáltalán lesz gyermeked - azzal sincs semmi baj, ha nem lesz. De egyrészt rengeteg időd van még, másrészt szerettem volna, hogy lásd az érem másik oldalát is.

-Sose játszottam babákkal.Se a ténylegesen baba szerű babákkal,se a Barbie babákkal,se semmilyennel.

-Nem volt soha tapasztalatom kisbabával.2 év kor különbség van a testvérem és köztem tehát kb semmire nem emlékszem abból,hogy ő kicsinek milyen volt.Talán az első tiszta emlékem róla olyan 5-6 éves korából lehet,a többit még képről sem tudom felidézni a mai napig.

-Ha valaha eszembe is jutott a jövőmet tervezgetni (mit lehet rajta tervezni? Úgyse tudod még azt se biztosra,hogy holnap mi vár..) sose az jutott elsőre eszembe,hogy nekem tuti gyerekem lesz. 😅

Egyszóval semmilyen formában nem érintkeztem babákkal,nem érdekelt a gyerekvállalás és végképp nem terveztem gyereket,főleg nem fiatalon.

Ehhez képest..

20 évesen született az első gyermekem,23 vagyok és jelenleg 30 hetes terhes egy 7 éves kapcsolattal.

A fiam komplikációkkal született idő előtt (34 hét),a lányom most úgy néz ki probléma mentes lesz.Mind a két terhesség alatt diabéteszt kaptam,amihez egy kicsit nehezebb volt igazodnom.Sose szerettem ha az étellel bajlódni kell,és most még az se mindegy mennyi időnként eszem.

Megbírkóztam eddig gond nélkül mindennel,pedig én voltam az első aki a terhességi teszt előttig biztosra mondta,hogy nem lesz gyereke úgyse.

Hát,ahhoz képest..anya lettem,és nem is bántam meg.:)

Szóval,szerinted lehet előre tervezni,előre mások vagy egy játék baba alapján eldönteni,hogy neked lesz-e gyereked és ha igen mikor?

Késznek sose fogod magad érezni a gyerek vállalásra.Mások gondjait nem elrettentésképp kell venni,hanem tudni kell,hogy az is megeshet ami velük megesett,felkészítheted magad mindig a legrosszabbakra is és csalódhatsz egy kellemeset,hogy neked mégsem volt semmi gondod.

Nagyon sok mindenhez lélekjelenlét,hideg fej és türelem kell.A terhesség 9 hónapja mindig izgalom és aggodalom,ha kibújt a csöppség akkor pedig az első hónapok kritikusak nagyon.Stressz,félelem,szorongás,minden van az emberben,mert vigyáznod kell valami apró,törékeny és maga tehetetlen dologra.Bele lehet rázódni,és mindenki bele is szokott előbb vagy utóbb.

Meddig álltam a kiságy felett is és néztem,hogy lélegzik-e pedig ott volt alatta a légzés figyelő..

Ha nem vagy abban a helyzetben,hogy ez a téma aktuális legyen akkor ne rágódj rajta,mert felesleges.Majd ha terhes leszel vagy gyereket terveztek lesz időd mérlegelni,hogy mennyire érzed magad erősnek és kitartónak egy gyerekhez.

Én 25 éves koromig 3 gyereket akartam. Aztán megláttam az árnyoldalát és valami átkattant, azóta egyet se akarok. 5 éve nem változott, de nem zárom ki, hogy még fog, elvégre ezt a fordulatot se gondoltam volna.

Nekem annyiban nehezebb, hogy férjnél vagyok, így az ő álláspontja is fontos, de ő is bizonytalan. Te még nagyon fiatal vagy, gondolom még nincs férj, szóval ne stresszelj ezen, majd alakul. Az meg nem baj, ha nem ér váratlanul a sok gyerekkel járó nehézség.

Nem minden terhesség ilyen.

Én orvosnál kb 5 alkalommal voltam, mert nem volt probléma, rosszul nem voltam, el nem híztam, csak az aranyos hasam nőtt, ellenben csodaszép hajam lett, a szülés meg olyan könnyen ment, hogy elutasítottam az EDA-t.

Sírni akkor sírtam, amikor a kórházból hazajövet nekiálltam kimosni és eltenni a kismama ruhákat: megsirattam, hogy ez a csodálatos időszak végleg véget ér, életem legboldogabb időszakának annyi. (Olyna mázlista vagyok, hogy azonnal a terhesség előtti ruháimat tudtam hordani) Ha nem 37 lennék, szülnék meg vagy kettőt.

Szóval ne más terhességéből indulj ki, mert nincs kettő egyforma. Attól hogy valakinek nehéz volt, nem biztos, hogy neked is az lesz. De ha úgy mesz neki, hogy biztos rossz lesz, akkor jó eséllyel tényleg az lesz.

"Nem minden terhesség ilyen"

Valóban, van ennél rosszabb is.

Nem azzal kell győzködni a kérdezőt

Senki nem győzködi, ő csak megerősítést kért hogy nem marad örökre így. Mi pedig ebben segíteni akarunk neki hogy dehogy fog ez így maradni.

Persze hogy van ennél rosszabb, de mennyi értelme van egy 21 éves lányt három napos borzasztó vajúdásokkal ijesztgetni?