Mostanában nagyon ingerlékeny vagyok a 6 hónapos babámmal. Mit tehetnék? Kinövi a hisztis korszakot? Velem van a hiba?

Ami a „felkapatást” illeti...Nem tudom miért gondolják sokan, hogy a kisbabának mielőbb és minél több ideig el kell lenni egyedül. Kilenc hónapot az anyaméhben töltött, édesanyjával szoros kapcsolatban, és amint megszületik, elvárjuk tőle, hogy egyedül, letéve töltse napjait, boldogan bámulja a plafont vagy a fölé aggatott játékokat. És ha nem így történik, akkor azt mondjuk, hogy rossz baba. Ugyanis az a jó baba, aki nem sír, csendben van, és nem zavarja a szüleit. A kisbabának természetes igénye a testközelség. Az, hogy továbbra is hallja édesanyja szívverését, hogy érezze testmelegét. És ezt csak akkor kaphatja meg, ha minél többet van ölben.

De ha egyfolytában ölben tartja gyerekét, hogyan láthatja el a háztartást, hogyan tehet eleget más kötelezettségeinek az anya? – kérdezhetnénk. Nos, a természeti népek kitaláltak erre egy nagyon jó megoldást. Az anya magára kötözi gyerekét, és úgy végzi hétköznapi teendőit. A gyerek testközelség iránti igénye így kielégül, hiszen a nap legnagyobb részét édesanyja vagy egy más családtag szoros közelében tölti, az anya pedig továbbra is végzi addigi feladatait, ellátja a háztartást, tevékenyen él a társadalomban.

szia, egy biztos, 6 hósan nem hisztizik. nem szabad magára hagyni, ha sír, kiabálni vele meg pláne nem. amúgy azt írod, tündéri, kedves, mosolygós. na az enyém még ráadásul kétemberes is volt, nem aludt, fogzás iszonyú volt, stb. nagyon anyás volt mindig, a szeparációs szorongás 4 hósan kezdődött nála, sokáig tartott, úgy ahogy most kezdi kinőni (nemsoká 21 hónapos)....én kialvatlan voltam, segítségem nuku...mégse kibáltam vele soha! mindig felvettem, ha sírt. mindig fogllakoztam vele, ha igényelte. és ilyen gyakran volt! amíg el nem kezdett mászni a kúszás kimaradt nála), addig egymerő nyűglődés volt vele az élet. mégse kiabáéltam vele soha! mindig , értsd mindig türelmes voltam vele, mert nem ő tehetett róla, hogy baja volt. eredmény: eljátzsik egyedül, amíg mosogatok, vagy bármi dolgom van, most se az a magában szöszölős típus, szereti a közös tevékyenséget. de meg is látszik rajta, hogy sokat foglalkoztam vele, pl. tudja a színeket, tudja mia különbság az egy és a több között (ez jóval későbbi követelmény), és nagyon keveset hisztizik, pedig bizony hajlamos rá! de mivel mindig odafigyeltem rá, mindig mindent elmagyaráztam enki, akkor is ha látszólag itt be ott ki, mostana már nagyon kompromisszumkész, és tudja, ha baja van, rám számíthat! ezért nagyon kevés a "műbalhé", a hiszti. már az éjszakát is átalussza.

szóval sztem nem nyugtatóra van szükságed, hanem szemléletváltásra. a babád idegesít, ami bizonoys szempontból érthető (fáradt vagy, feszült vagy, nem tudod, mi a baja, bizonytalan vagy), más szempontból viszont nem érthető: egy gyerek nem idegesítheti az anyját, ilyen idősen biztos nem! ha most így vagy, hogy leszel 1 év múlva, ha kezdődnek a valódi hisztik?

sok kitartást kívánok neked és erőt, hogy megváltozz! :)

Szegény kérdező,téged aztán jól kiosztott a sok szupermami...segíteni én sem tudok érdemben, persze, mondhatnám, hogy maradj nyugodt, legyél türelmes..stb, de ezt marha könnyű mondani, mikor az ember fáradt.Szerintem Te is tudod,hogy a babád nem azért sír,hogy téged idegesítsen, ezen nincs mit ragozni, nyugodtnak, türelmesnek lenni meg csak te tudsz.

Azért kitartás!