Szabad sírni hagyni a kisbabákat?

Pedig igaza van a 7-esnek, hiába van lepontozva. Egyetlen baba sem jön úgy a világra, hogy ő csak kézben ringatva, csak ölben, csak kendőben, csak cicivel a szájában, csak mozgó autóban, stb. tud elaludni. Születésekor nyilván a felsoroltak közül egyikről sem tudja, hogy létezik, tehát ez nonszensz. Minden úgy alakul ki, hogy van egy első alkalom, aztán további x alkalom, és a baba szépen megszokja. Nekem jöhet bárki azzal, hogy ekkora babát nem lehet szoktatni, bullshit.

Ezzel egyébként nincs semmi baj, akinek megfelel, hogy még 1 évesen is szoptatva alszik el a gyereke, vagy épp ringatni kell a 10-12 kilóját, az tegyen így, magánügy. De hagyjuk már azt a hülyeséget, hogy egy első naptól kiságyban altatott gyerek majd 6 hónaposan egy keddi napon úgy dönt, hogy neki szerdától csak a kendő jó, holott a büdös életben nem volt még kendőben.

A kérdésre ettől függetlenül ugyanaz a válaszom, ami a többségnek, ne hagyd sírni. Olyan nincs, hogy szeret sírni, annak oka van.

Mivel az ember emlős állat, így evolúciósan úgy jön a világra, hogy testközelségben érzi magát biztonságban. Ez tök mindegy hogy kendő, ringatás vagy bármi. Akkor érzi hogy jól van, ha az anyja közelében lehet testkontaktusban. Aki ezt nem veszi figyelembe, azt valószínűleg nem érdekli a saját gyereke

Ne feledjük itt egy 1 hónapos (!!) csecsemőről van szó!

“ Születésekor nyilván a felsoroltak közül egyikről sem tudja, hogy létezik, tehát ez nonszensz.”

Születésekor egyetlen dolgot ismer, az édesanyja szívverését. Nyilván továbbra is azt igényelné.

Egyébként kisfiam 8 hónapos koráig egyedül aludt el, utána csak ringatva. Tehát van ilyen.

Ha meg van etetve/tiszta a pelus/ büfi megvolt, nem lázas és semmi ilyen alapvető dolog, nem kell azonnal pattanni mert el fogjátok kényeztetni, és ehhez szokik hozzá, később is mindenért hisztizni fog.

Hagyd nyugodtan. Pláne ha úgy el tudsz vonulni hogy nem is hallod. Én így csináltam 15-20 percen belül mindig abbahagyta és bevált a dolog.nem lett semmi baja. Mindig odafigyeltem arra, hogy minden rendben legyen. Csak a semmiért hisztit nem hagytam. 2 hónap után csak etetéshez , peluscseréhez sírt fel. Már 8 éves, egészséges szeret, szeretjük nagyon, és nem hisztizik mert erre lett nevelve! 3-4 éves kora közt próbálkozott még párszor, de Soha nem engedtük neki. Ennyi. A második gyerek ugyanez volt ugyanilyen eredménnyel.

Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk már emiatt, volt aki tanácsot kért, megfogadta, következetesen csinálta és neki is működött. Akinek nem tetszik, csinálja ahogy akarja, ismerek ilyet is. Had ne mondjam, eléggé le van pusztulva 1 éves gyerek mellett. Már orvos is figyelmeztette, hogy többet aludjon, pihennie kellene.

Aki a rabszolgája akar lenni a saját gyerekének az pattog neki évekig.

Ez mindenkinek a maga dolga.

Millió tudományos magyarázat van rá, miért káros sírni hagyni a babát. Nem szeret sírni, ő még így kommunikál, másképp nem képes jelezni neked, hogy valami baja van. Lehetséges okokat soroltak fentebb.

Az az elmélet, hogy ezzel "elkényezteted", meg "rosszul szoktatod" a babát a náci Németországból ered, a tökéletes szociopata katonára nevelés módszeréből fakad. A legtöbb ilyen ridegtartásos módszer (alvástréning, sírni hagyás, stb) dr Spock könyvéből fajzott el. Arra biztatta az anyákat, hogy nyomják el az ösztöneiket, ne reagáljanak a gyerek igényeire, mert ő (aki ugyan gyerekorvos volt anno, de na, ismerjük a náci orvoslást) jobban tudja. Természetellenes dolgokat várt el az anyáktól, hogy a végeredmény egy könnyebben manipulálható, katonának tökéletes alapanyagú felnőtt legyen. Legalábbis azt ne mondja nekem senki, hogy anyaként nem érez magában késztetést az egy hónapos csecsemő megnyugtatására. Kb ugyanaz a kategória, hogy a férfi orvos majd megmondja anyukának, hogyan is fog szülni. Attól még, hogy az elmúlt generáció így csinálta, nem ez lesz a követendő példa. Látható a mostani felnőtteken is, akiknek nagyjából 70%-a bizonytalanul kötődő, képtelen az asszertív kommunikációra, az érdekérvényesítésre, a világban és a magában való bizalomra, hogy mennyire hatékony módszer is volt sírni hagyni minket gyerekként. Szóval ez nem hóbort. Felnő így is a gyerek, szó se róla, csak kérdés, hogy milyen felnőtt lesz belőle.

Ne hagyd sírni a babád. Derítsd ki, mi baja. Neki most rád van szüksége.

Szabadni szabad, törvény nem tiltja, de a gyereknek nem jó, ahogy már leírták előttem. Viszont bedilizni sem kell. Van, hogy már nem bírod. Akkor inkább tedd le egy biztonságos helyre és hagyd ott egy pár percre, igyál egy pohár vizet, fújd ki magad. Aztán persze menj vissza.

Olyan is van, hogy mindegy mit csinálsz, sír. Én olyankor a hasamra teszem, ha már kifáradtam a ringatásban, ez jobb neki, mintha egyedül, testkontaktus nélkül sírna.

Dehogy szabad.Aki azt mondja,hogy csak elkényezteted,ha reagálsz a gyereked sírására annak nem kellett volna annyi IQ-val gyereket vállalni.

(Bár a kérdés is elég abszurd..)

A gyereked nem sírni szeret te másik nagy okos,hanem egyedül így tud még veled kommunikálni,így tud jelezni ha valami baja van vagy ha szeretne valamit.

Ha te szeretnél valamit vagy bajod van és nem tudod megoldani te is annak örülnél,ha csak szarnának rá majd elmúlik alapon? Vagy segítsen a hóhér még a végén elkényeztetnek?

Ne hülyéskedjetek már..

Ha egy baba/kisgyerek beér a dackorszagba az más,de ez egy csecsemő,egy KISbaba.

Neki rád van szüksége,arra hogy segíts neki és vele legyél.Ha ez nem megy ismételten kár volt gyereket szülni,mert ő egyedül abszolút nem tud megoldani semmit.

Hiába cseréled ki a pelenkát,eteted meg és öltözteted fel rendesen attól még lehet baja.

Fájhat a hasa,viszkethet valami,fájhat a hasán kívül is más,lehet szimplán rossz közérzete,éppen igényli a több szopizást és tejet kell szaporítania amennyiben nem tápszeres baba,vagy csak szimplán szeretne az anyjával lenni,elvégre te vagy az egyetlen aki most van neki..

Hiába van apja,hiába van nagymamája,kutyája,macskája,akkor is az fog kelleni neki,hogy felvedd és testközelben legyél vele.

Olvass,és kérj tanácsot védőnőtől,mindenről kérdezd meg.Azért van,és ne "diagnosztizálj" a baba felől inkább semmit,főleg ne olyat,hogy szeret sírni..

15. Senki sem mondta hogy az ember nem érez késztetést a baba megnyugtatására. De a nevelés az nevelés. ( Szoktatás). A szükség pedig nagy úr. Én és a férjem is úgy gondoljuk, hogy a következetes, szigorúbb nevelés fontos, és a gyerekek javára válik.

Aki nem következetes, és minden pillanatban ha vinnyan a gyerek ugrik minden szarért, saját maga alatt is vágja a fát.

Nem egy és nem kettő olyan anyuka van a környezetemben, akik anno felháborodtak azon, hogy x ideig hagytuk sírni a gyerekeket. Ugyanezek minden nyikkanásra ugrottak, minden hisztire ugrottak, most meg nem tudják visszafogni a gyerekeiket amikor hisztiznek pl a bolt közepên mert neki ez kell az kell, nem akar aludni, mesét akar nézni...toporzékol, visít stb mert nem kapja meg amit éppen akar.

Az ilyen viselkedés nem normális, és aki hagyja az elején, az így járhat. Az ilyet nem is tudom sajnálni. Nevelte volna meg időben.

Az ismerőseim többsége már igazat ad, főleg azok akik engedték a hisztiket részben, vagy teljesen, ma már nagyon nehezen tudják kezelni a kicsiket.

Egyébként nem kértem egyetértést, mi így neveljük a gyerekeinket, csírájában elvágva a hisztiket, indokolatlan sírást stb, és bevált. Ennyi.

Jól vannak, jól nevelt, aranyos kedves vidám gyerekek. Az ég világon semmi bajuk nincs. Ha betegek, fáj valamijük, valami problêmájuk van, elsőként megyek és igyekszem segíteni, orvos, stb. A kicsit pl piszkálták az oviban, sírt jött, elmondta, mert bízott bennem. Megölelgettem és mondtam neki, nem lesz semmi baj, megyek és intézkedem. Beszéltem az óvodaval és a másik gyerek szüleivel és megoldottuk. Rengeteget beszélgetünk velük, sok a puszi, ölelés, simogatás, szeretet, mindent amit csak tudunk, érzelmileg és anyagilag megadunk nekik, DE vannak szabályok amiket betartunk a mi családunkban. Például Tudják jól, hogy nálunk az érzelmi zsarolás , hisztizés nem működik és nem is gyakorolják. Hamar megtanulták. Részemről ennyi.