Nagy falat lenne 20 évesen egyedül vállalni azt, hogy itthon babázok?

Van lakásotok ahol már 1,5 éve éltek, nem is értem mi ebben akkor a kérdés..

Alapból egyszerűen fel se fogom hogy jutott ilyen az eszébe az anyósodnak hogy ti majd a SAJÁT lakásból visszaköltöztök a szülői házba..

Hidd el az elején furcsa lesz de ott lesz a párod (gondolom) és ha valamiben bizonytalan vagy simán felhívhatod anyud/anyósod és ennyi, nem kell ehhez velük együtt élni.

Az meg elég h*lye kifogás hogy nem vezet odáig (egy városon belül wtf). Akkor vagy begyakorolja az utat vagy megvárja a férjét vagy megy busszal, ennyi.

Ilyenekbe bele se menj ha hallgatsz rám meg igazából az összes válaszolóra. Ha ilyen nagy dologban engedsz neki onnan nem lesz megállás és hiába vagytok jóban.

Én anyuékhoz se költöznék vissza, pedig iszonyú jó a kapcsolatunk, szinte minden nap találkozunk, és minden nap beszélünk.

De együtt lakni... kizárt.

Egy felnőtt embernek megvannak a maga dolgai, még a párunkkal se könnyű mindig együtt élni.

Isten őrizzen!

Megoldod,belejössz hamar,meglátod!

20 évesen 2 gyerekem volt.

Ha nem akarod hogy mindenbe beleszóljon, hogy mit meg, hogy csinálj a gyerekeddel, oda ne menj. Nekem nincs bajom anyósommal, de amikor a kicsi megszületett a f@szom tele volt, hogy nem volt olyan nap, hogy ne üljön a nyakunkon, én is szeretek egyedül lenni, bölcsődei gondozónő vagyok, felneveltünk 2 gyereket (tényleg 20+ osak, anyos akkor még dolgozott és 2 utcával arrébb lakott + volt még 2 unoka akik kicsik voltak, nem jött gyakran) de hogy állandóan mondta, fázik e, biztos éhes, vagy jön a foga, már ha hallottam hogy jön görcsbe ugrott a gyomram.

Mar leirtak elottem miert ne, megoldod :) nem kell segitseg.

Viszont meg van itt egy erv amit egy baratnomnel lattam. Ikrei szulettek ezert az egesz csalad joindulatuan ugrott neki segiteni. Persze ertheto. Ikrekkel durva lehet elsore meg egy is kihivas. Ennek meg orult is viszont kb fel eves korukra letehetetlenek voltak mert annyira megszoktak hogy mindig. Ertsd, MINDIG valakinek az oleben voltak igy sosem voltak csak ugy egyedul percekre. Na ez vissza is utott szegenynek mert habar a szandek nemes volt, de azt ertek el hogy 0-24 szorakoztatni kell oket.

Szerintem egyebkent pont az elejen nem kell annyi segitseg mert ha szoptatni szeretnel akkor kb egesz nap filmezni fogsz az agybol vele :D ha elaludt kimesz mosogatsz stb par honapig ez lesz. Kesobb pedig minden muszaj dolgot gyerek mellett csinalj soha ne alvas idejeben igy megszokja hogy teszel veszel korulotte. A pihenoszek egy zseni talalmany, en a pultra raktam a mosogato melle sokaig onnan nezelodott amit foztem mosogattam stb.

A baratnom peldajabol kiindulva minel tobben ugralnak egy gyerek korul annal nehezebb lesz, es mivel utana szultem szerencsere en mar rakeszultem erre. Anyukam csak par orara jon at hogy jatszanak 2 naponta lassan 1 eves lesz. Es en akkor se takaritok hanem bekapcsolodok vagy nezem oket. Ehhez tartom magam a szuletesetol kezdve es eddig bevalt :)

Ma mar adott a lanyom 1-2 ruhat a teregeteshez is (ok a tobbit szetdobalta de inkabb felkapom a foldrol minthogy az alvas idejeben csinaljam🤣)

Amit fogadj el mar az elejetol ha kajat hoznak. Az egy nagy segitseg en is igy fogok menni kismamahoz megfogadtam :) viszek majd mirelit pizzat vagy valami mert az bizony tenyleg segitseg.

13 az elso fel ev kb pont az egyedulletrol szol allandoan alszanak. A nap fenypontja volt mikor setalni vittem alvas idejeben es rottam a koroket a babakocsival

Kiveve persze ha tobbemberes lesz a baba azzal nincs tapasztalatom de azok a babak is alszanak. Ha mas nem az alvasidejukben jatszol pihensz stb.

Hasonló helyzetben voltam, életem legrosszabb döntése volt.

21 évesen albiban lettem terhes, tudtuk fizetni, de anyu felajánlotta, költözzünk mégis haza hozzá, mert hát baba mellett jól jön, ha nem kell albira költeni, jól jön a segítség stb.

Az lett a vége, hogy meglett a kicsi, kb csak szoptatni adta oda. Bármit csináltam, az nem volt jó, totál leépült az önbizalmam.

4 hós korában kitalálta, hogy "gyenge/vizes" a tejem, tápszerre kell váltani. Utólag tudom, hogy ez egy marhaság, ilyen nincs, de akkor nem értettem ehhez annyira, ill nem mertem kiállni magamért. Millió ilyet tudnék írni.

Bekerültem magam is gyerek státuszba, ugyanúgy lecseszett mint a gyereket, vagy ami még rosszabb volt, rászóltam a gyerekre, ő meg"mit mondott a bolond anyád neked, hát mindjárt adok én neki".

Az lett a vége, hogy a gyerekem inkább testvérként kezelt, vagy nem is tudom. Pl "beárullak, megmondlak mamának" vagy "de mama megengedte" mindennapos volt.

5 éves korában tudtunk sajátba költözni, hatalmas balhé volt, anyám sehogy nem bírta megemészteni, még azzal is bepróbálkozott, hogy hagyjam ott a gyereket, hisz nekünk még lehet másik 🤦‍♀️

Megmondom őszintén, rányomta a bélyegét ez a dolog az egész gyerekemmel való kapcsolatomra, hiába imádom, szeretem, mai napig ha pl nem engedek valamit(már 14), árulkodik anyámnak stb, mama a minden.

Akkor értettem meg, milyen kapocsnak kellene lennie köztünk, mikor később lett második gyerek, akit ilyen nagyszülői"segítség" nélkül neveltünk és normális kötődés tudott kialakulni pici korban. Nem azt mondom, hogy jobban szeretem, hanem máshogy, és ez oda-vissza így van.

Ne költözz, nagyon fogod bánni.