Lehetseges az, hogy a kisbabam nem szeret? (2honapos)

10# aki ilyen válaszokat tud csak írni, mint te, az ilyen témában inkább hallgasson. Amiket írsz, semmilyen téren nem támogató jellegű.

Tök mindegy hogy te hogy élted meg a császárodat. Irreleváns, mivel a kérdező nem úgy élte meg. És attól még hogy örül, hogy egészséges a gyereke, még a császárral kapcsolatos érzései lehetnek negatívak. És ezeket az érzéseket neked semmilyen jogod nincs elvitatni vagy bagatellizálni. Meg- illetve elítélni emiatt meg végképp nincs.

Akkor hisztizzen csak és okozzon szorongást a gyerekének. A tejben kiválasztódnak a hormonok: oxitocin, ha nyugodt vagy, ez ellazítja a babát is. Adrenalin, ha ideges az anyuka. Ezt egy szoptatási tanácsadótól tudom.

Fogja szerencsétlen gyerekre, hogy az ő frusztráltsága miatt nyugtalan a kisbaba.

Szerintem meg igenis sirasd meg a megváltoztathatatlant. Gyászold meg! Meséld el olyannak, aki hasonlóan élte át. Add ki magadból. Csak egy a lényeg, ne ragadj benne. Nyugodtan mondd el, vállald föl, hogy neked ez a fajta szülésélmény negatív volt. Ettől még nem vagy önző. Az érzéseid validak és csak te tudod, hogy mit érzel.

Majd sorold fel azokat a dolgokat is, amiért hálás vagy. Pl.meg tudod adni neki a szoptatás élményét is ( és nem baj, hogy nem 100%ban) de ezeket te találd meg! Csak keresd és lásd meg!

Egész biztos vagyok benne, hogy éppen elég jó anyukája vagy ennek a pici kis embernek. Neki így vagy tökéletes. És az semmit nem jelent, hogy 2 hónaposan kire mennyit mosolyog. Ez egy hosszú távfutás, tele hullám hegyekkel és völgyekkel. Az amit beleteszel most, annak nem feltétlenül instant van ereménye. Ez tudom, hogy nagyon frusztráló tud lenni. Szeretjük az azonnali visszajelzést, reakciót. De sajnos a gyereknevelés nem ilyen. Magadban kell a legjobban hinned és tudnod, hogy jól csinálod. Ehhez a saját önbecsülésedet kell erősítened, mert csak akkor leszel képes egészséges énképet közvetíteni a gyereked felé. És nem fog tudni megborítani, ha nem mosolyog néha rád...vagy 10 év múlva rádvágja az ajtót. Én már babakorában is mindig mondtam a lányomnak, hogy akkoris szeretjük, ha épp dühösek vagyunk rá. Hisz a szeretetünk nem ettől függ, de a szeretet azt se jelenti hogy sosem lehetek rá mérges. De igenis lehetek. Ahogy ő is rám.

Az se gond ha most nem tudod 100%osan beleengedni magadat az "élvezd az anyaságot, a kis csodádat" érzésbe. Van ilyen is. De attól te még jó anya vagy. Maradj önazonos!