Lehetseges az, hogy a kisbabam nem szeret? (2honapos)

Te depressziós vagy. A gyerekkel semmi baj.

Nincs olyan, hogy elkényeztetett csecsemő..

Menj pszichológushoz, dolgozd fel a szülésed. Kérj a családtól segítséget, hogy időnként vegyék át a babát.

Ha a szoptatás meg nem megy, nem akkora tragédia mint oly sokan hiszik..

Ezek tipikusan depressziós tünetek.

Egy ennyi idős baba még azt se tudja, hogy a világon van. Ő ilyenkor még azt hiszi, hogy ő és te egyek. A 4. trimeszterben van (ha nem hallottál még erről a fogalomról - nézz utána) Az igényeit szeretné kielégíte(t)ni, ezért sír. Az anyaméhben minden igénye már akkor kielégült, amikor még nem tudatosult benne, hogy van ilyene. Most meg mindenért szólnia kell :D És mivel te nagyságrendekkel többet vagy vele, arányaiban többet kapsz ebből az állapotból. Erre rátesz a feldolgozatlan szülésélményed (esetleg csekkold a Császárvonal segítő fb csoportját, plusz beszélj pszichológussal), a hormonok és a kimerültség, amivel egy csecsemő gondozása jár. Ezek mind viszonyalg természetes dolgok szülés után, de kezeletlenül/feldolgozatlanul nagy problémákat tud okozni.

Nem vagy ezekkel a problémákkal egyedül, nagyon sok nő átél ugyanilyen érzéseket a szülés után. Viszont az nem előrevivő, hogy mantrázod, hogy nem szeret a 2 hónapos babám. Kérj segítséget! Fizikait (legyen kire bíznod a babádat hetente pár órára) és lelkit egyaránt.

2 hónaposan még nem is lát rendesen. Nem hogy csúnyán nézzen rád. Egyébként megérzi a hangulatodat. Teljesen feleslegesnek gondolod magad mert a kisbaba azt az érzelmet tükrözi amit belőled érez?

Ez a természetesen szerettem volna szülni, de császár lett megvisel? Az hogy viselne meg, ha megszülöd természetesen, de oxigénhiányos lett volna? Elvettek tőletek valamit? Mekkora önzőség ez már. Császárral szültem mert a lányom élete múlt rajta, hogy vagy szenvedek még x órát vagy kiveszik míg minden oké.

Néhány hónap múlva jön majd a szeparációs szorongás, na akkor kb egész nap a kezedben akar lenni és max 5 percet apával.

Az apjánál nem sír annyit, persze mert az apja nem agyal hülyeségeken és nem kerülgeti egész nap a sírógörcs. Már mióta tudatosan gagyog a gyerek ébredéskor mindig engem hív (mám), hiába látja, hogy az apja ott van a szobában. Persze örül neki mert nem látja folyamatosan, de neki akkor is én vagyok és voltam a világ középpontja.