Hogyan győzzem meg a férjem, hogy a 'hagyjuk sírni a gyereket' módszer nem megoldás?

Nagyon vigyáz mert később ebből nagyobb baj is lehet .Nekünk is az elején mindig sírt mikor be tetem az ágyba ,de mikor ki vetem semmi baj nem volt,tehát nem fájt semmi -e ígyhát kb 1-2 hétig minden este ezt csinálta sírt ,sírt ,sírt ,én az ajtóba ő az ágyába.De most 15 hetes és nagyon szépen el alszik 1dűl,és mindenre van időm mert bár mikor be teszem az ágyba nincs baj.Persze csak akkor teszem be mikor már látom hogy álmos amúgy mindig velem van.A hordozoba, játszó szőnyegen ,de ölbe nagyon ritkán.Mert én nem szeretném ha majd nagy fiú lesz akkor ne tudjon meg lenni 1 dűl,vagy nélkülem.Szívtelen vagyok??????????

ja és még azt el felejtetem írni ,hogy nekem is a párom mondta hogy hagyam kicsit sírni nem árt neki.Szerintem meg ö se szívtelen.első vagyok

Az én babám is ilyen volt, eleinte sokat sírt, rengeteget volt kézben. Hetekig ülve aludtunk, mert nem tudtuk lerakni, az ölünkben aludt éjszaka, felváltva hol az enyémben hol a pároméban. Aztán leszokott róla, hiábba mondta mindenki, hogy elkapatjuk így. Most már gyönyörűen elvan egyedül is, mert tudja, hogy ha szüksége van rám azonnal ugrok hozzá. Szerintem pont azok a gyerekek lesznek olyanok, akiket később le sem lehet rakni, akikkel kicsi korukban nem vígasztaltak meg. mert félnek a világtól, nem mernek elmozdulni anya mellől, nehogy eltűnjön. ha viszont mindig ott vagy neki, amikor szüksége van rád akkor el mer majd indulni mellőled mert tudja, ha visszanéz te még mindig ott leszel. Én így gondolom. Az én párom nagyon jól megértette ezt, így elmagyaráztam neki. Bizonyított, hogy azok a gyerekek, akiket nem hagytak sírni baba korukban sokkal nyitottabb, önálóbb felnőttek lettek. Az én párom egyszer próbálkozott, amikor az anyjáéknál voltunk, saját terepen, gondolta ő, és sírt a gyerek. Az anyja beszólt, hogy lehet azt a gyereket sarni hagyni, erre a párom is helyeselni kezdett, hogy igen, semmi baja nem lesz. Én meg mondtam neki, hogy nosza rajta, szüljön egyet és azt majd hagyhatja sírni. És odamentem a babámhoz és megvígasztaltam...persze nem kell rögtön felkapni, nem ez a cél, csak odamenni hozzá először, megpróbálni úgy megvígasztalni, ha nem megy fel lehet venni. Még egy tipp: nekünk azóta alszik a kiságyban amióta azt odahúztuk közvetlenül az ágy mellé. Ott alszik mellettem de mégis a saját ágyában. Nekünk így nagyon bejött, próbáljátok ki. A pároddal meg legyél határozott. Ha már nekünk kell kihordani és megszülni, táplálni és ellátni akkor ennyit talán hadd döntsünk el mi. Az apa szerepe is fontos de közelről sincsenek olyan erős ösztöneink, mint nekünk, anyáknak. Hallgass az ösztöneidre, ha azt mondja, vedd fel a babát akkor tedd azt, ne legyen fontos, mit mond a párod. Hidd el, ezzel nem rontod el. Sok sikert! Bocs, ha hosszú lett...

még csak annyit tennék hozzá, hogy a gyerek azt a viselkedés formát teszi magáévá, amit maga körül lát pici kora óta. Ha soha nincsen kézben, vagy alig, ha anya nem ölelgeti meg őt, akkor később sem fogja igényelni. És nekem azért nagyon hiányozna majd amikor iskolába megy, meg felnőtt lesz hogy néha megöleljen vagy szívesen vegye, ha én megölelem. Nem szívtelenség, ha hagyod sírni, csináld, ahogy érzed. De gondolj arra, hogy ha most nincs erős testi kontaktus köztetek később még ennyi sem lesz. Neked is kell a kedves ölelés, símogatás, finom érintés. Neki is kell. És ezt nem csak a szexualitásban kellene hogy megkapjuk, ennek már a szüleinktől kellene jönnie. Hülyeség, hogy ezzel elkényezteted a gyereket. Azzal kényezteted el, hogy még 8 évesen is bekötöd a cipőjét, mert ő lusta lehajolni, meg megveszed neki a csoki a pénztárnál mert olyan jelenetet rendez a boltban hogy szégyelled magad. ha felveszed és becézed, azzal nem kényezteted el. De persze mindenki nevelje úgy a gyerekét, ahogy akarja...

a férjed megérthetné, ha már vállaltátok a gyereket akkor valószínű nem hagyod az ágyba ordítani hanem felveszed, ahhoz elég fiatal h csak úgy ott hagyd. Ilyenkor a gyerek az első, akármilyen szemszögből is nézzük. Én még csak 21 éves vagyok nincs gyerekem és még nem is akarok , de viszont bölcsiben vagyok gondozónő, úgyhogy ha kérdésed van nyugodtan tedd fel.

Szerintem az elso egy-két honapban még nem lehet elkapatni a babát, szuksége van az anyjára. Késobb, ahogy eszesedik, már kimutatja az akaratát, akkor már naygon kell vigyázni. Kisfiam 8 hónapos, nem nagyon tartogatom kézen, a családnak sem nagyon engedem, volt is belole sértodés. De nem akarom, hogy kéredzkedjen, hisz leginkább csak mi ketten vagyunk. De ha sír, meg tudom kulonboztetni, és általában valami oka van. A férjem detto a hagyjuk sírni, majd rájon hogy felesleges típus, ezen nagyon ossze tudunk kapni. De ha baja van a kicsinek, nem kényeztetés, ha foglalkozol vele. Egy háromhetes baba meg szerintem sem hisztizik, o lehet éhes, szomjas, fáradt, nyugtalan, vagy egyszeruen csak szuksége van az anyukájára. Es máshogy o még nem tud jelezni. TAnácsot nem nagyon tudok adni, hogy értesd meg vele, hisz nálunk és még néha gond van belole, de látod, más pasi is ilyen, akármennyire is szereti a gyerekét...