Szeret minket a babánk?

Tényleg vissza foghattad volna magad.Meg a hülyeségeidet is.

Minden szülőben felmerül a kérdés,hogy vajon szeret-e a gyerekem (jó,nyugodtan tegye fel az a faxa különc anyuka a kezét akinek ez sem jutott eszébe,mert ilyen csak a "kezdő anyuka" feltételez..).Legalább egyszer.Nem írunk ki kérdést róla,de ez teljesen természetes.

És az is,hogy örülünk neki,ha megölel a gyerekünk és/vagy ki is mondja,hogy szeret,vagy várjuk hogy ez a korszak is eljöjjön.Jó érzés,ha viszont szeretnek,nem? Ez főleg a saját gyermekünkre igaz.

Ez nem szeretet hiányból fakad pusztán néha tényleg van,hogy egy babánál viszonzatlan szeretetnek látszik minden,hiszen vannak olyan korszakok mikor szinte csak ételt és altatást vár tőlünk aztán ránk sem néz mert megy játszani tovább valamivel :D

Csak kíváncsiak mi pedig uncsik vagyunk egy távirányítóhoz vagy egy kulcs csomóhoz képest,de ez sem tart örökké.:)

Sztem 12nek igaza van.

Pont nem régiben olvastam egy könyvet ilyenröl.

Persze attól még rossz érzés, én megértem.

De szerintem a késöbbiekben jobb lesz így.