Meddig normális, hogy egy családban a gyerek körül forog minden és áhítattal kötelező nézni minden mozdulatát?

Kérdező nem tudom hány éves vagy. Állítólag van már férjed, tehát nem gyerek, pedig a soraidból azt hittem.

80km-t utazol? Úr isten, oda ne rohanjak. Mi is 80km-re lakunk a szüleimtől és a férjem szüleitől, mégis majdnem minden hétvégén megyünk valamelyikükhöz.

Nehogy már egy gyerekre legyél féltékeny. Persze, hogy egy kisgyerekkel foglalkoznak, ha ott van. És nem hiszem, hogy ennyire szélsőséges lenne a helyzet, ahogy beállítod. Süt a szavaidból a rosszindulat.

Szerintem összekevered a kérdezőt velem, én írtam a 80 km-t...

És én írtam is, hogy megértem, hogy az unoka “érdekes”, csak hogy is mondjam, picit bunkóságnak érzem, hogy akkor sem velünk beszélgetnek, ha ott vagyunk, a 80 km-t azért írtam, hogy érthető legyeb, miért nem járunk gyakrabban, miközben az unokák egy utcával odébb vannak, tehát jöhetnek akár naponta. De nem magyaràzkodom, gondolom neked van gyereked, azért nézed másképpna dolgokat.

Hű de féltékeny és rosdz indulatú vagy. Menjetek akkor mikor nincs ott az unaka. Ennyi!

Bezzeg ha a te gyerekedet rajonganák körbe az nem zavarna.

De gondolom neked nem lesz, mert képtelen lennél elfogadni h nem te vagy a középpont

Az altatásos sztori nem normális szerintem.

A többi mondjuk szerintem igen. Vagy legalábbis nalunk is így van. Mondjuk mi 3 hónap különbséggel szultunk a tesommal, szóval nalunk nincs ez emiatt hogy valamelyikunk mellőzöttnek érezné magat.

De kb ez van amit te mondasz. Mindenki a gyereket nézi. Főleg most már, hogy megy és pakol 😅 de ha altatunk beviszem az en régi szobámba, ahol van egy utazoagy neki és kész. Illetve mi beszélgetünk másról is. Pl most hétvégén jól megváltottuk a vilagot, megállítottuk a járványt meg ilyenek.

Vajon ugyanaz a kérdező lehet, aki néhány hónapja kiírta, hogy ő nagyon lassan eszik, és amikor mindenki más már rég befejezte, ő akkor ette a desszertet, de közben a többiek már az unokával voltak elfoglalva, aki akkor kakilt be. Az anyja pedig az étkező asztal mellett tette tisztába. ahelyett, hogy bevonult volna vele egy másik szobába. A kérdező ezt szóvá tette, és ő volt rossz.

Szerintem ugyanaz a stílus...

Nekem amúgy az is a gondom ezzel a viselkedéssel, hogy a gyereknek rettentő káros.

Az egy dolog, hogy ha átviszem csak őt a nagyszülőkhöz, akkor érthető, hogy vele játszanak.

De egy nagyobb családi ünnepre azért is viszem, hogy ott tanulja meg, milyen egy vendégségbe vendégként menni. Lássa, hogy kommunikálnak egymással az emberek. Hogy köszönünk, érdeklődünk, kapunk szót, figyelünk egymásra.

Ez, hogy a gyerek mint egy egyszemélyes cirkuszban, produkálja magát, mindenki más rajongva sikongat rá, ez borzasztó.

Nálunk egyébként sokkal jobb lett, miután ezt egyszer elmondtam anyámnak. Szülőként meg is értette, csak valahogy nagyszülőnek ilyen furi.

Azóta nem berángatja sáros cipőben és játszani kezd vele, hanem mondja, hogy na, vegyétek le anyával a cipőt, aztán már vár is a babád.

És a 80 km kommentelővel is egyetértek, igen is, lássa azt is a kicsi, hogy az xy néni is a család tagja, vele is beszélünk, a felnőttek egymásnak is örülnek stb.

Sajnos láttam olyan gyereket, akit nem így neveltek, és idősebb korábban fegyelmezve, rászólva kellett arra szoktatni, hogy ne vágjon bele minden felnőtt minden szavába.