Mit láthatott vagy érezhetett a temetőben?

Ez az én kérdésem volt, én is azt gondolom, h a kicsit látják, hallják az elhunytakat.

http://www.gyakorikerdesek.hu/ezoteria__termeszetfeletti-len..

Tudhatják,érezhetik persze:)

Érdekes a kérdésed. Szerintem látja. Egy rövid történet: Cegléden eladtuk sajnos a dédim házát egy holland házaspárnak,azonban ők elváltak igy egy magyar 2gyerekes házaspár vette meg.A rokonunk hallotta az egyik gyerektől hogy ezt és ezt a házat vették meg,s mondta a dédim házának a címét. Amikor lent voltunk elmentünk arra felé ahol volt a ház, a tulaj pont kint volt az udvaron és behivott minket. Megmutatta a házat hogy milyen szépen felujitották. S mesélte hogy érez valakit a konyhában.Amikor ott főz meg ilyenek érzi hogy valaki nézi és figyeli hogy miket főz a családnak. Tudni kell hogy a dédim kedvenc helye a konyha volt a kályha mellett. S ő is nagyon nagy családi ebédeket adott amíg élt a férje(dédipapám 76ban halt meg).

De ezt elötte nem mondtuk mi neki.Igértünk neki fényképeket a családról,meg a dédimről. Egy másik: a lányom(dédim ükunokája) pont az ő szülinapján született,mert megkértem hogy aznap szülessen.1910 ill 2010 április 22.Pont a nap felén született.12:01perckor. 17-re voltam kiirva egyébként... S köztük igy 100év különbség van. A családnál még nem voltunk a temetőben,de szerintem érezni fogja ő is hogy köztük valami "kapocs" van. (EGy másik kérdéshez is bemásolom a válaszom ne lepődj meg:)

Én a "hiszem, ha látom" tábort erősítem, de van logika abban, hogy a gyermekeknek műkődik a 6. érzéke, vagy ilyesmi. Rengeteg forrásból hallottam már (rendes sztorikat is), hogy a gyermekek, főleg a kicsi gyermekek látnak olyan dolgokat, amiket Mi felnőttek már nem, mert a tudatossá válással elveszítjük ezen képességünket. Vagyis nem elveszítjük, hanem valahol mélyen elnoymjuk magunkban. Felülírja a tudatos valóság. Ez most nem szellemsztori, de barátnőm másfél éves kisfia pl. tudta, hogy terhes vagyok, pedig még csak 16 hetes voltam, és nem volt egyáltalán semmi hasam. Odabújt hozzám, belenyomta a fejét a pocimba, és mosolyogva közölte velem, hogy "baba". Állítólag Ők még látják az emberek auráját.

Másik sztori: ismerősöm édesapja még azelőtt meghalt, hogy az unoka megszületett volna. Tudni kell, hogy nagyon akart unokát, de szegény nem érte meg. Ismerős kisfia pár hónapos korában több éjszakán át rendszerint hajnali 3 körül megébredt (akkor már egy ideje pedig átaludta az éjszakát). Nem sírt, csak gagyarászott egy pár percig, és ismerősöm nem is foglalkozott vele. Mindeközben egy alkalommal fényképalbumba ragasztgattak képeket, többek között a halott nagypapáét is, akit a kismanó soha nem látott életében, de egyszercsak megragadta az egyik képet, és nagyon nézni kezdte. Erre ismerősöm annyit mondott neki, hogy "nézd csak, Ő a nagypapád, az angyalok vigyáznak rá, adsz neki egy puszit (Ő a képre gondolt)?". A kissrác erre beszaladt a szobája közepére és átölelte a nagy semmit. Na erre varrjatok gombot.

Amúgy, Én is jártam már kislányommal temetőben a nagypapám sírjánál (15 hónapos), de rajta semmi reakciót nem vettem észre, úgy értem, semmi eltérőt az átlagos viselkedésétől. Ott is csak rosszalkodott. :-))