Minden szempontot figyelembe véve, átgondoltan, érvekkel alátámasztva vállaltatok második/harmadik gyereket, vagy csak úgy, mert akartatok?

Ma elkapott az érzés, hogy lehet, hogy kéne egy testvér a lányomnak, de aztán végül pro és kontra érveket felsorakoztatva nagy előnnyel nyert az, hogy ne legyen testvére.

Pro:

-lenne kivel játszania (ez zsákbamacska... Vagy szereti majd, vagy nem, lehet, hogy féltékeny lesz, stb.)

Kontra:

-terhesség: mi van, ha veszélyeztetett leszek, vagy fogyatékos lesz a baba

-gyermekágy: egy gyerekkel is katasztrofális volt

-kicsi a ház, bár elférnének, de soha nem lenne saját szobája

-két gyerek dupla pénz

-férjem a lányom születése óta itthon van homeofficeban, így sokat segít. Ha ennek vége lesz, és lesz még egy gyerek, hát én azt nem vállalnám így be (tudom, nők milliói megteszik, nem savazást kérek, az engem nem érdekel. Itt gyakorin folyton azt olvasom, hogy mindenkinek milyen szar otthon a gyerekekkel)

-a lányomnak mindent meg tudunk adni így, hogy egyedül van

Szóval, ezek az érvek, mint látjuk, sok pozitívumot nem tudtam felhozni.

Ti mi alapján vállaltatok második gyereket?