Voltál már úgy kimerülve, kiborulva a babád illetve a vele járó dolgok miatt, hogy úgy érezted nem bírod tovább? Hogyan szedted össze magad?

nekem ugyan csak 1 kisfiam van,de van,mikor kiborulok.ilyenkor vagy sírok egy jót,vagy csak fújok egyet.aztán ránézek,rájövök,hogy nem tehet róla,hogy éppen fáradt,vagy fáj valamije.

Egyedül nevelem a babámat, az apja ránk sem sz*rik. Az egész családom külföldön él, ráadásul dolgoznom kell. Mostanában sokszor úgy érzem, nem bírom tovább, és teljesen ki vagyok borulva. Ilyenkor aztán lelkiismeter-furdalásom van rendesen, hogy itt ez a gyönyörű drága egészséges kisbaba, akit annyira akartam, és én mégis el vagyok keseredve. De sajnos úgy érzem, hogy nem bírom tovább. Néha felhívom az apját, és könyörgök neki, hogy jöjjön át egy kicsit (a szomszéd kerületben lakik), vagy legyen velünk egy napot, de mindig NEM a válasz. Ma közölte, hogy menjek el futni a szigetre, majd letette a telefont. Egébként egy tök bonyolult, és csúnya sztori, de ettől még nem változik a helyzet, vagyis hogy a végét járom :(