Voltál már úgy kimerülve, kiborulva a babád illetve a vele járó dolgok miatt, hogy úgy érezted nem bírod tovább? Hogyan szedted össze magad?

Nekem is kettö van´,tudom,hogy érzed magad.

Hagyd a házimunkát pihennj h

Szülők, barátnők nem tudnának esetleg besegíteni? Mi megegyeztünk a párommal, hogy hetente párszor fél-1 órát valami teljesen másnak (pl. varrogatásnak) szentelek, ez teljesen kikapcsol, addig ő pl. elviszi a babát sétálni. Azóta jobban érzem magam és nem veszekszünk. Anyu is átjön segíteni hetente 1-2-szer.

Anno, amikor nagyon mélyponton voltam, mindig eszembe jutott az az ismerősöm, aki velem egy napon szült, de neki az akkor 2 napja halott babáját kellett megszülnie... Ilyenkor mindig hálás voltam és vagyok azért, hogy mennyivel szerencsésebbek vagyunk mi, és ez erőt adott.

Igen ereztem ezt :(

A lanyom nagyon sietosen jott ki a pocimbol es amikor megszuletett nagyon aprocska volt.

1 hetes volt amikor szirenazo mentovel mentunk a korhazba, mert nem vett levegot.

Hiaba van/volt legzesfigyelonk nem tudtam aludni.Napi maximum 2-3 orakat amikor a ferjem Vele tudott lenni.Nem nagyon mertem letenni (ha le is tettem, oda fekudtem melle, hogy halljam, hogy szuszog).

Nehez idoszak volt.

De minden rendben szerencsere.

1.5 honapos koraig volt tobbszor, hogy elfelejtett levegot venni.Nem hosszu ideig, de igy nagyon remiszto volt.

2.5 honapos volt amikor sirogorcsok kozepette lemertem tenni egy ejszakara.Eloszor csak 2 majd 3 es egyre tobb orat aludt egyedul az agyaban.

Én mostanában vagyok így minden nap, nincs semmi segítségem (külföld..)

Az az érzés éltet, hogy még mindig jobb mintha lázas beteg lennék és ennyi erőm se lenne.

Mikor este hazaér a párom én egyből elmegyek egyet levegőzni, kiücsörgök a cicámmal a fűbe, akkor megnyugszom.