Régen a babákat nem altatták el napközben?

Dehogynem aludtak...

Anyum mindig meséli, hogy a bátyáim milyen gyönyörűen aludtak két szoptatás között, aztán jöttem én, aki fél órákat voltam hajlandó aludni nappal.

Amúgy durva, milyen bunkó nagyszülők meg rokonok vannak. Érdekes, nálunk mindenki örült, ha jól aludtak a gyerekeim, és mindig úgy jöttek, hogy megkérdezték, kb. mikor lesznek fent. A lányom most 8 hónapos, 2x másfél órát alszik nap közben, a fiam meg pl. bőven elmúlt 1 éves anno, mire nagynehezen átállt 1 alvásra, soha senkinek nem volt ezzel sem problémája.

"Ilyenkor ha mondjuk hogy most el kell altatni, folyamatosan megpróbálják ébrenrartani, direkt hangosabbak lesznek."

Mondjuk ez lenne az a pillanat, amikor felállnék és hazavinném a gyereket, vagy ha a mamák-papák vannak nálunk, akkor úgy vágnám ki őket, mint macskát szrni. Nehogymár ők döntsék el, hogy én mikor teszem le aludni a saját gyerekemet. Mi lesz a következő, csak akkor mehetek pisilni, ha szerintük pisilnem kell?

Kedves #12,

Ez mind igaz (mármint, hogy régen volt és már elfelejtették), de nem mentség vagy indok arra, hogy miért akarják másnak is megszabni, hogy mit csináljon.

Férjem családjában visszatérő sztori, hogy anyósomnak nem volt semmi teje anno, férjem meg abból a kettő darab tápszerből, ami 35 évvel ezelőtt létezett és kapható volt, egyiket sem volt hajlandó megenni. Úgyhogy a Mama, anyós anyukája, fogta magát, és elkevert x mili tejben x gramm lisztet, és ezt adták onnantól a férjemnek, aki úgy ette, hogy öröm volt nézni. Nyilván ezért ma lenyakazna a védőnő, meg akkor sem szabadott volna, de hát éhen halni nem hagyhatták.

A Mama most is él, már 80 éves, és a két gyerekünk tündéri dédmamája. Érdekes módon sosem mondta, hogy adjak a gyerekeknek lisztes tejet, mert ő anno azt csinálta. Nincs vele semmi probléma, hisz muszáj volt, de ha ő megérti, hogy ettől még nem kell nekem is ugyanazt csinálnom, akkor mások, pl a kérdező családja, miért nem értik meg, hogy nincs beleszólásuk?