Mi a különbség a tevékeny, haladó és a "semmire nincs időm"-típusú kismamák között?

38# a pszichológiai tanulmányok nem úgy íródnak, mint egy regény. A mögöttük álló kísérleteknek, megfigyeléseknek szigorú kritériumrendszere van, többek között az, hogy bármikor megismételhető legyen.

Az meg hogy azt írod hogy a válaszkész nevelésből következik a "neveletlen, hisztis, önképzavaros kisgyerekek formájában, akiknek semmi se szent és senkire sincsenek tekintettel", abból az látszik hogy nincs hiteles képed a válaszkész nevelésről. És ezen a ponton okafogyottá válik a beszélgetés, mert a válaszkész nevelésnek ugyanúgy része a határszabás (ami a felsoroltakat nem eredményezi).

"Se nekem, se a tesóimnak nincsenek problémáink, nem lettünk lelkibetegek, és ősztintén szólva, a korosztályomban sem azt látom, hogy káros lett volna"

Az embereknek csak az jelenti a problémát, lelkibetegséget, ha valaki depressziós, öngyilkos gondolatai vannak, vagdossa magát. De elhiszem, hogy nektek sosem volt gondotok az önbizalmatokkal, sose frusztrált semmi, nem vagytok maximalisták, nincs megfelelési kényszeretek senki felé stb. Szerencse, mert egyébként ezek azért elég jellemzőek a mi korosztályunkra. És ezeknek közük van, ahhoz IS, hogy amikor a világra jövünk és semmit nem tudunk még róla mik az első benyomások, a külvilág hogy miként válaszol, ha "bajban vagyok". Válaszol-e egyáltalán? Ha igen, az esetleg ingerült, dühös vagy elfogadó, segítőkész? Ezekkel az alapokkal indul a gyerek + a saját alapszemélyiségével, amikor először közösségbe kerül, ahol a szülő által már sokszor kontrollálhatatlan ingerek érik. De abban talán megegyezhetünk, hogy az alap nem mindegy. Nem mindegy hogy milyen kötődéssel, bizalommal indul neki a gyerek a tágabb világnak.

41# 43#

A pszichológiai kutatásokhoz sok esetben tartozik olyan tudományág, ami realisztikus, számokban mérhető. Ilyen például egy sírni hagyott és egy síró de karban lévő csecsemő stresszhormonszintje és annak változása. Ezek mérhető és reprodukálható dolgok.

Persze hogy nem emlékszik rá senki mennyit hagyták sírni. De ad1 ilyen erővel a jó dolgokra sem emlékszünk, azokat mégis elfogadjuk hogy beépülnek a személyiségünkbe (a személyiségünk ugye az alaptermészetünkből és a minket ért hatásokból és az azokra adott reakciókból jön létre, ez utóbbiak meg születésünk pillanatától érnek minket), ad2 a tudatalatti létezését azért gondolom senki nem vitatja el.

42 "De elhiszem, hogy nektek sosem volt gondotok az önbizalmatokkal, sose frusztrált semmi, nem vagytok maximalisták, nincs megfelelési kényszeretek senki felé "

Az általános kamaszkori depin és útkeresésen megvolt. Némi önbizalom problémám volt, azt pedig felnőtt fejjel már megoldottam.

Gondolom lehet jól is csinálni a válaszkész nevelést, én eddig ezt a válfaját ismertem, és ez volt az eredménye, sajnos látom nap mint nap a iskolában, mivé lettek ezek a gyerekek ennek köszönhetően. Én abban hiszek, hogy a gyereket kell beintegrálni a családi életbe, nem fordítva, és nem szabad, hogy körülötte forogjon az életünk. Nekem eddig két gyereknél bejött, ezért hiszek ebben.

Abban viszont egyetérthetünk szerintem, hogy nincs olyan nevelési módszer ami 100%ban beválik és nincs olyan szülő sem aki miatt ne okozna sérülést a gyerekének valahogy. Ha mással nem, a túlféltéssel. Mindenki sérül valamilyen formában, de az már az ő feladata, hogy megoldja. A szülő nem lehet ott és foghatja a gyerek kezét még 20 évesen is.