Mi a különbség a tevékeny, haladó és a "semmire nincs időm"-típusú kismamák között?

Attól függ. Én az első gyereknél nem tudtam sok mindent csinálni. A hugom velünk élt én voltam a gyámja,mert anyánk külföldön él.

Sokat volt a babával, nagyon szerette. Hát kézbe szoktatta. Onnantól nem lehetett lerakni szó szerinte mert üvöltött. Nyár volt és a szomszés idős párt nagyon zavarta a sírás, volt olyan, hogy feljelentettek miatta. Csendháborítás címszó alatt. Persze a rendőr kinevette őket. Na mindegy mellette csak akkor volt időm ha aludt szinte.

Függ attól is, hogy mennyire segít be a párod. Nekem munka után a másik gyereknél is sokat segít, most 4 hós. Akkor festek hajat ha vigyáz rá. Ő is hisztis egyébként. Még séta közben is sikít. Eszembe se jutott kerámiázni vagy edzeni menni. Majd ha nagyobb lesz persze könnyebb. Ezt akkor tudod majd meg, ha kitapasztalod a babádat

Az akarat és a kényszer.

Egyedülálló anyuka kénytelen megcsinálni mindent, hiszen ha nem teszi, rájuk rohad a lakás és éhen hal. Nincs férj, akinek lehet panaszkodni, ha haza ért a munkából, meg akire rá lehet nyomni valami házimunkát valami kifogással.

Én azt nem értem, aki ilyen kész, gyerektől teljesen független tervekkel vág bele az anyaságba. Mintha azt hinné, hogy a csed/gyed/gyes időszaka arról szól, hogy bepótoljon mindent, amire munka mellett nem volt ideje.

Nekem egy tervem volt: nevelni, tanítani a gyerekeket és kiélvezni ezt az időt, ami nem jön vissza. Ha mellette csináltam "bármit", az plusz volt. Így nem is éreztem, hogy nem jut időm arra "amit szeretnék".

gyerek saját személyisége mellett attól is függ, hogy milyen irányelvet követsz a gyereknevelés mentén. Egy válaszkész nevelés mellett az első 2-3 év nagyon durva. De ha kezdetektől ahhoz szoktatod, hogy járókában legyen, nem figyelsz oda rá, ha nyűglődik, csak ha már ordít, akkor szuperül minden megoldható. Kérdés, hogy a gyerekben milyen lenyomata lesz ennek vagy annak. Persze itt sokan nem hisznek a pszichológiai háttérben így egészen biztos hogy le leszek pontozva ezzel a válasszal. De én például tudom hogy egy jobb alapot szeretnék adni a gyerekemnek mint amit én kaptam a szüleimtől. Nekem az első félév volt nagyon durva. Volt hogy tényleg nem volt időm semmire, volt hogy naphosszat szoptattam. Körülbelül 6 hónap után tudtam kisebb munkákat vállalni de csak úgy hogy a férjem besegített. De egy évesen az alvásra még mindig katasztrófa volt - erre nem lehetett alapozni - fél óránál többet nem aludt. Délután a félórás ébredésnél még vissza lehetett altatni ha ott maradtam mellette. Este tudtam csinálni a dolgaimat, körülbelül 11:00 és 00:00 között feküdtem le, utána meg három-négyszer ébredt reggel hétig. Legyen ezek után kipihent az ember. Persze alvástréningezhettem volna és akkor lehet hogy többet alszom de nekem fontosabb volt hogy az milyen hatással lenne rá és azt nem szerettem volna. Valakinek ez például nem jelent gondot. Ugyanilyen hogy nekem fontos volt a szabad mozgás feltételeinek biztosítása így nem raktam például pihenőszékbe. A földön volt, játszani kellett vele sokszor nem tudtam megfőzni, helyett inkább például rendeltem a kaját. onnantól volt könnyebb hogy képes volt helyváltoztatásra még nagyobb ugrást a járás megtanulása jelentette. Ilyenkor dolgozni nem tudtam mivel számítógép mellett leülős munkám van, de a kertbe már ki lehet ilyenkor vinni ő is elbogarászni, kapirgál tehát egy konyhakert mondjuk nem akkora probléma. Vagy nekem ilyenkor a kutyáim edzése megoldott volt.

egyébiránt mikor még nem volt gyerekem Én is azt képzeltem el hogy mindenre lesz majd időm, majd a gyerek igazodik a családi életünkhöz, de megszületett és ha nem is teljesen, de nagyon sok elvemet felülírta. Szerintem előre nem lehet eldönteni hogy milyen lesz, mire lesz időd, hacsak nem mindennél fontosabb az hogy a te dolgaid meglegyenek és ennek rendeled alá a baba dolgait is.

Na 17 remekül leírta. Ha van valami extras gyereknevelési elved, akkor akörül forog az életed, ha a család egészére akarsz figyelni akkor belefér így vagy úgy a saját/férj/többi gyerek igénye is.

Egyébként ez leginkább csak az első gyerekig kérdés.

Amúgy pedig ha nincs segítséged és valami fontos akkor megoldod, ha nem fontos akkor elengeded.

Szerintem a legtöbb az te alaptermeszeteden mulik, a baba is azt örökli részben, ahhoz is szokik hozzá.

18

Az mitől extra ha a gyerekedet figyelembe veszed,ha már azért vagy otthon mert gyereked lett.En pld a második gyermeknél is ugyanazt csinálom, annyi a titka hogy nem 1-2 éven belül vállaltuk a másodikat.Senki se került háttérbe azért mert megszületett a második...

Szerintem nem csak a gyerek természetétől függ, hanem az anyukáétól is. Mennyire aktív, mennyire áll pozitívan, rugalmasan a feladatokhoz.

Nyilván nem lehet mindig minden tip-top, vannak átmeneti nehéz időszakok, de azért azt nem hiszem el, hogy egy anyának évekig semmire se jut ideje. (mondom ezt úgy, hogy segítség nélkül nevelünk egy többemberes sni-s gyereket).

Rengeteg figyelmet igényel, matrica, de a hónapok alatt megtanultunk egymáshoz alkalmazkodni: segít a házimunkában (mindenbe bevonom játékosan), ha végeztünk, akkor jöhet a séta, játék. Gyerekkel az ölben, énekszóval is lehet ruhát hajtogatni. Vagy vannak napok, amikor úgy vagyok vele hadd ússzon a lakás, inkább családi programra megyünk, a házimunka megvár.

Iszonyatosan rossz alvó a gyerekem, úgyhogy én hozzászoktam a napi 6 óra alváshoz. Amíg baba volt, többet aludt, több időm volt egyedül ténykedni, most hogy nagyobb, nem alszik napközben így együtt tudunk mindent csinálni. Ha ehhez még jönne egy plusz külső segítség (pl nagyszülők), akkor tökéletes lenne minden. Nyilván sok idő és energia a rengeteg fejlesztés, az, hogy a programokat a gyerek igényeihez mérten tervezzük, de ezzel jár az élet.

Barátnőm kisfia egyidős az én gyerekemmel, egy álomgyerek: eszik, alszik, jól fejlődik. Körülöttük két háztartásbeli nagymama ugrál (takarít, gyereket vigyáz, főz) mégsincs a csajnak soha semmire ideje (pedig nem dolgozik), még egy kávéra sem ameddig a gyerekek együtt játszanak vagy levinni a saját fiát a játszótérre. Ő a tipikus mártír anyuka mintapéldánya.

Szóval nagyon összetett a válasz: kell egy jó gyerek, egy segítő/támogató férj és anyuka rugalmassága.