Mi a különbség a tevékeny, haladó és a "semmire nincs időm"-típusú kismamák között?
Hamarosan megszületik az első kisbabánk, és sok tervem van, mit szeretnék majd mellette csinálni, a konyhakert művelésétől kezdve a kézműveskedésig...
De mást sem hallok közben az anyuka ismerősöktől, csak hogy majd megtudom, majd meglátom, semmire nem lesz időm gyerek mellett, biztos nem fogok kertet művelni, örülök majd, ha lyuk van a s*ggemen, stb...
Most ezt mennyire kell komolyan venni és mennyi benne a mártírkodás, lustaság, élettelenség?
Mert vannak ugye olyan anyukák, akik egy-két kisbaba/gyerek mellett is eljárnak edzeni, viszik a háztartást, saját vállalkozást indítanak vagy tanulnak, nekik hogy megy, ha soha senkinek semmire nincs ideje gyerek mellett?
Itt van pl. a szomszéd család, szoktunk beszélgetni, átlátunk egymás kertjére, hozzájuk heti 3-4 alkalommal jönnek segíteni a nagyszülők, hoznak kaját, csinálják a kertet, viszik el a gyereket és a lány mégis mindig azt mondja, semmire nincs ideje...
Szóval értitek a kérdést. Nyilván tudom, hogy vannak nyugisabb meg nyűgösebb babák, de mindig mindenkinek pont a nyűgösebb jutott? Vagy szimplán habitus kérdése, vannak szorosabb típusú aktív kismamák, meg azok, akik gyerek előtt se voltak túl szorgosan, csak, most van mire fogni?
Hogy lehet az első kategóriába tartozni?
#31 én amúgy válaszkészen nevelem a lányom, de így is találok időt magamra és a házasságomra, hobbikra. Akkor most mi van? A válaszkészség nem feltétlenül jelenti azt (az én olvasatomban legalábbis), hogy amint nyekken a baba egyből dobok el mindent és rohanok felkapni. Attól még lehet válaszkészen és kötődően nevelni, hogy mindeközben figyelembe vesszük a család többi tagjának az igényeit IS és szép lassan integráljuk a család egészébe, nem a baba köré építjük fel (újra) az életünket. Főleg nem lehet ezt több gyerekkel csinálni, és oké, hogy nem vállalsz 1-2 éven belül újabb babát, de 3-4-5 éves gyereket sem lehet félretenni a polcra, hogy akkor ő már el van intézve, most az új baba a fontos (egyedül).
#7
28# oviba még nem történt beszoktatás, csak bölcsibe. Én könnyünek értékeltem. 20 hónaposan ment és az ő és a dadusok visszajelzései alapján szeret járni.
De mivel azt érzem, hogy itt a válaszkészség egyfajta pejoratív dolog, ami egyenlő a helikopter szülőséggel, a gyerek seggének a kinyalásával, a mindent ráhagyással, így érdemien beszélgetni se lehet róla, mert várfalnyi ellenállásba és személyeskedésbe megyünk csak bele. Mindenki csinálja úgy amiben hisz, ezáltal önazonos tud lenni és hiteles. Szerintem ez a legfontosabb.
Én nem azt jelentettem ki, hogy nincs negatív hatása egy kicsire, én azt írtam szerintem erősebb a negatív hatása egy nagyobbra.
De persze nem lehet és nem is cél, hogy mindentől megkimeljuk a gyerekeket, hiszen a világ nem az igényeik instant kielégítésérol fog szólni, ehhez jó egy kis edzettseg.
Ami a pszichológiat illeti, én elég megbízhatatlan tanácsadónak gondolom. Szerintem manapság túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a pszichológia megállapításának.
"Szerintem manapság túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a pszichológia megállapításának."
Te ebben hiszel, én másban. Amíg ezekkel a dolgokkal nem bántjuk a másikat, addig ez a kettő csak véleménykülönbség és senki sem lesz tőle se jobb, se rosszabb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!