Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Mi a különbség a tevékeny,...

Mi a különbség a tevékeny, haladó és a "semmire nincs időm"-típusú kismamák között?

Figyelt kérdés

Hamarosan megszületik az első kisbabánk, és sok tervem van, mit szeretnék majd mellette csinálni, a konyhakert művelésétől kezdve a kézműveskedésig...


De mást sem hallok közben az anyuka ismerősöktől, csak hogy majd megtudom, majd meglátom, semmire nem lesz időm gyerek mellett, biztos nem fogok kertet művelni, örülök majd, ha lyuk van a s*ggemen, stb...


Most ezt mennyire kell komolyan venni és mennyi benne a mártírkodás, lustaság, élettelenség?


Mert vannak ugye olyan anyukák, akik egy-két kisbaba/gyerek mellett is eljárnak edzeni, viszik a háztartást, saját vállalkozást indítanak vagy tanulnak, nekik hogy megy, ha soha senkinek semmire nincs ideje gyerek mellett?


Itt van pl. a szomszéd család, szoktunk beszélgetni, átlátunk egymás kertjére, hozzájuk heti 3-4 alkalommal jönnek segíteni a nagyszülők, hoznak kaját, csinálják a kertet, viszik el a gyereket és a lány mégis mindig azt mondja, semmire nincs ideje...


Szóval értitek a kérdést. Nyilván tudom, hogy vannak nyugisabb meg nyűgösebb babák, de mindig mindenkinek pont a nyűgösebb jutott? Vagy szimplán habitus kérdése, vannak szorosabb típusú aktív kismamák, meg azok, akik gyerek előtt se voltak túl szorgosan, csak, most van mire fogni?


Hogy lehet az első kategóriába tartozni?



2021. jan. 28. 09:06
1 2 3 4 5
 31/47 anonim ***** válasza:
67%
Nem sugallok semmit, erre pszichológiai tanulmányok vannak, hogy az hogy válaszkész vagyok a gyerekem igényeire az első időkben vagy aszerint ignorálom őket, hogy nekem mi kényelmes, lenyomatot képez, más-más mintázatot alakít ki. Más üzenete van egyiknek és másiknak, így mást tanul meg magáról és a világról tudat alatt. Én ebben erősen hiszek. Nem gondolom, hogy ez az egyetlen üdvözítő út és élete során még sok millió behatás éri, de a korai bevésődés tényét és annak hatásait nem lehet letagadni. Ez nem azt jelenti, amit gondolom, hogy gondolsz, vagyis hogy azok az anyák/szülők akik nem ezt követik azok lelki sérült gyereket nevelnek. Minden szülő a saját hitrendszere szerint próbálja a legjobban csinálni. Te nem hiszel a pszichológiai oldalában, én igen. Ez csak ennyi.
2021. jan. 28. 14:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 32/47 anonim ***** válasza:
63%

#31 én amúgy válaszkészen nevelem a lányom, de így is találok időt magamra és a házasságomra, hobbikra. Akkor most mi van? A válaszkészség nem feltétlenül jelenti azt (az én olvasatomban legalábbis), hogy amint nyekken a baba egyből dobok el mindent és rohanok felkapni. Attól még lehet válaszkészen és kötődően nevelni, hogy mindeközben figyelembe vesszük a család többi tagjának az igényeit IS és szép lassan integráljuk a család egészébe, nem a baba köré építjük fel (újra) az életünket. Főleg nem lehet ezt több gyerekkel csinálni, és oké, hogy nem vállalsz 1-2 éven belül újabb babát, de 3-4-5 éves gyereket sem lehet félretenni a polcra, hogy akkor ő már el van intézve, most az új baba a fontos (egyedül).


#7

2021. jan. 28. 14:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 33/47 anonim ***** válasza:
87%

28# oviba még nem történt beszoktatás, csak bölcsibe. Én könnyünek értékeltem. 20 hónaposan ment és az ő és a dadusok visszajelzései alapján szeret járni.

De mivel azt érzem, hogy itt a válaszkészség egyfajta pejoratív dolog, ami egyenlő a helikopter szülőséggel, a gyerek seggének a kinyalásával, a mindent ráhagyással, így érdemien beszélgetni se lehet róla, mert várfalnyi ellenállásba és személyeskedésbe megyünk csak bele. Mindenki csinálja úgy amiben hisz, ezáltal önazonos tud lenni és hiteles. Szerintem ez a legfontosabb.

2021. jan. 28. 14:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 34/47 anonim ***** válasza:
49%
32# ha elolvastad mit írtam, akkor én is találok időt magamra, a munkámra és a hobbijaimra - de már 23 hónapos a lányom. Én az első félévről beszéltem, amikor nem volt időm helyett jobb megfogalmazás, hogy nem volt energiám semmi másra. Amit meg lehet élni úgy hogy nincs időm semmire. De szerintem felesleges ezen lovagolni és mindenkinek magára venni mindent, amit kiolvas egy posztból. Én leírtam az én tapasztalásomat, ami sokaknak azt jelentette hogy meg akarom mondani hogy mit kéne csinálniuk. De mivel nekem nem ez volt a célom, így amit bárki magáravett belőle az már nem az én dolgom. Kér volt belemenni ebbe az egészbe, mert senki nem ismeri a másikat, de még nem is személyes az egész, így a legfélreérthetetlenebb hozzászólások is félre tudnak menni.
2021. jan. 28. 14:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 35/47 anonim ***** válasza:
67%
29# érdekes hogy azt miért lehet kijelenteni hogy egy kamasz megsínyli a kistesó érkezését, de azt meg nem hogy annak nincs negatív hatása, ha ordításig hagyom nyűglődni? 🤔
2021. jan. 28. 14:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 36/47 anonim ***** válasza:
32%

Én nem azt jelentettem ki, hogy nincs negatív hatása egy kicsire, én azt írtam szerintem erősebb a negatív hatása egy nagyobbra.

De persze nem lehet és nem is cél, hogy mindentől megkimeljuk a gyerekeket, hiszen a világ nem az igényeik instant kielégítésérol fog szólni, ehhez jó egy kis edzettseg.

Ami a pszichológiat illeti, én elég megbízhatatlan tanácsadónak gondolom. Szerintem manapság túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a pszichológia megállapításának.

2021. jan. 28. 15:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 37/47 anonim ***** válasza:
100%
Én az első mellett állandóan úsztam mindennel, két emberes volt, hulla fáradt voltam mert nem aludtam, szerintem depressziós is voltam, mert motivaciom sem vokt semmihez. Évek teltek el így. Nagyobbnak is csak velem akart játszani, hurrikánként élte a napjait, semmi feladatot nem tudtam befejezni, anélkül hogy 2-3* abba ne hagytam volna valmai miatt. Figyeremzavar szerűt éreztem magamon. Most a nagy sulis, a kicsi 17 hós. Ö lerakom és elvan típus. Megfontolt, nézeget. Éjjel gyorsan és hosszan alszik. Hatekonyabb vagyok, bár két gyerekes családként így is fáradt vagyok, de másképp. Jó érzés, hogy látom képes vagyok így is működni.
2021. jan. 28. 15:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 38/47 anonim ***** válasza:
48%
Én igazság szerint saját tapasztalatból nem hiszek a pszichológiai tanulmányok jó részének. Nem modnom, hogy nincs igazság bennük, de szeretnek túlzásba esni. Mi négyen vagyunk testvérek viszonylag kis korkülönbséggel, ha a szüleim akartak volna se tudtak volna válaszkész nevelést alkalmazni. 30 éve nem is nagyon volt ez divat. Se nekem, se a tesóimnak nincsenek problémáink, nem lettünk lelkibetegek, és ősztintén szólva, a korosztályomban sem azt látom, hogy káros lett volna. Én egyelőre ennek a fajta nevelésnek csak a hátrányát látom, a neveletlen, hisztis, önképzavaros kisgyerekek formájában, akiknek semmi se szent és senkire sincsenek tekintettel.
2021. jan. 28. 15:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 39/47 anonim ***** válasza:
34%

"Szerintem manapság túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a pszichológia megállapításának."


Te ebben hiszel, én másban. Amíg ezekkel a dolgokkal nem bántjuk a másikat, addig ez a kettő csak véleménykülönbség és senki sem lesz tőle se jobb, se rosszabb.

2021. jan. 28. 15:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 40/47 anonim ***** válasza:
32%
38!!! OTT A PONT!!!
2021. jan. 28. 15:14
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!