Miért baj az, ha az ember gyereke tényleg ügyesebb a korosztályánál?

Nekem tegnap volt a kórházban olyan érzésem, hogy óriásbébim van. :))) Szóval nálunk a méretekkel van gond általában. Négyen kellettek hozzá, hogy lefogják a vérvételhez, és azt mondta az egyik kezdő csaj: Ááááh, én nem csinálom, ő egy kis izompacsirta. :) Eszméletlenül sajnáltam a kisfiamat, mert visított, de közben azért mosolyogtam magamban ezen.

Egyébként a múlt hétvégén találkoztunk egy 14 hónapos kisfiúval. Akkora volt, mint az én 10 hónapos fiam. Nem állt, nem ment, nem csinált semmit. Uzsonnára almapürét kapott, pedig volt vagy 8 foga. Hát a fiam körberöhögne, ha almával akarnám megetetni uzsira. Anyuka cumisüvegből itatta a kissrácot, és kérdezte tőlem, mikor látta, hogy a fiam egyedül iszik csőrösből: Jaaa, hogy ő ilyen ügyes? Egyedül iszik? Aztán nekiállt autózni a kisfiam, tolta a kis matchboxát, és hozzá brümmögött. Majd felállt, és körbenyargalta az asztalt (kapaszkodva).

Tátott szájjal nézték a kisfiú szülei, én meg olyan hülyén éreztem magam...

Jaj de ismerős...én álltam már mindkét oldalon, mivel a fiam későn érő típus volt mindenben akkor azért szégyenkeztem, most a lányom 6 hósan már mászott, most 9 és fél hónapos és egyedül lép pár lépést, nem fogom a kezét, nem támogatom. Simán megeszik mindent (úgy értem darabosakat) mindenkire vigyorizik, szabályosan kommunikál az őt körülvevőkkel :)) Persze még csak szókezdeményekkel, de akkor is, és most meg emiatt érzem/éreztem kicsit cikisen magam mikor mások egyrészt azt hiszik hogy kicsit szépítem a dolgokat, vagy amikor meglátják hogy tényleg igaz amit mondok, akkor meg gyanusítgatni kezdenek hogy biztos járatjuk kézenfogva meg hogy kvázi lusta vagyok neki bébiételt pempőzgetni...

De úgy döntöttem már hogy nem érdekel:))) Örülök neki hogy a második babám ennyire ügyes, és nem foglalkozom az irigyekkel:)

szia, hát nem baj. :)

örülj neki. az én kislányom is más, mint a többi korosztályabeli gyerek a játszón. máshogy játszik a játékokkal, sokkal kreatívabban, mintha idősebb lenne, ill. olyasmit is kitalál, amit a többi gyerek nem. a dacoskodás nem olyan kifejezett nálunk (pedig nem egy akaratgyenge, de nem ám, hajaj), én azt gondolom, azért, mert a problémák egy része abból fakad, sok gyerek nem érti, mit akarnak tőle, nem érti még a felkínált alternatívákat...ő már érti p., vagy 3-4 hónapja, hogy mindjárt, előbb, aztán, előtt, mellett, helyett, csere stb. és még egy csomó olyan fogalom, viszonyszó, amit a nála 1-2 évvel idősebbek sem feltétlenül értenek meg (nem is követelmény). azonfelül nagyon fejlett a szabálytudata, enyém, tiéd, övé szintén érti és tolerálja már hónapok óta. pedig csak szép szóval volt nevelve, sose kényszeríttetem semmire. néha vannak ebből fura helyzetek...pl amikor a csúszdán az anyukák aggódtak hogy leesik a gyerekem, nem tud önllóan lecsúszni (még pár hónapja)....pedig ő már a fenti fémkorláton is hintázik (persze ott állok mellette), vagy nem ront rá azokra a játékokra, amik nem a mieink, de szertené őket, hanem engem "kérdez" (nem beszél még, csak pár szót), odahúz kézenfogva, vagy anya, anya, és megy arra, közben néz rám, hogy adjam meg az engedélyt....még sorolhatnám, de unalmas. :) szóval a védőnő szerint olyan 2 évesnek felel meg, vagy még többnek is bizonyos területeken. pedig még csak 19 hónapos múlt a kislányom.

úgy gondolom, ez genetikus adottság nagyrészt. nálunk a családban mindenkinek az átlag feletti az IQ-ja, a férjem oldaláról is. mivel ez egy anonim oldal, higgyétek el, hogy nem dicsekvésképp mondom, csak mint tényt említem meg. szóval: nem baj. inkább legyen okosabb, ügyesebb, mint butább. :)