Hogy lehet egy kisgyerekkel egy ágyban aludni? Aki velük alszik, nem fél, hogy agyonnyomja, megfullad a kicsi a párnában, stb? És a szülők magánéletét nem teszi ez tönkre?
én se aludnék együtt a picivel, mert "alvajáró" vagyok.
azért idézőjelben, mert nem mászkálok, hanem ott az ágyban csinálok dolgokat.pl. rángatom férjem karját, a kispárnát forgatom összevissza, mintha nem találnám az elejét :)
A lányom velem alszik kb a 3.ébrede´stöl.10 hónapos de még mindég fele´bred 4x 5x.csak szopival alszik vissza.szinte meg sem mozdulok.Ùgy ébredek ahogy lefeküdtem.nem kényelmetlen,nem fe´lek,hogy rá feszem.Vann közöttünk böven hely.Bizom benne,hogy elöbb utóbb nem ébred fel nnyit e´s akkor marad a kiságyban ahol elalszik:))
A párommal amúgy is külön vonulunk,ha olyanról van szó:))Nem a gyerek mellett ...Nem tudom ki hogy van ezzel.Jó a lányom felébred mindenre.
Én valahogy el se tudom képzelni, pedig kiskoromban én is a szüleimmel aludtam.
A kisfiam kezedetketől külön szobában és ágyban alszik, így szokta meg és nem is igényli, hogy velünk aludjon.Eszébe se jutott még.(2 éves múlt).
Nálunk a férjemmel az esti órák azok ( mikor a kisfiunk már alszik), mikor nyugodtan tudunk beszélgetni és egymással foglalkozni. Szerintem -bármennyire is szeretjük a gyerekeinket-szükség van arra, hogy kettesben is legyünk.
.. nem beszélve arról,hogy én képtelen lennék éjszaka úgy kipihenni magam, hogy arra vigyázok, hogy rá ne feküdjek, vagy meg se merjek mozdulni.
..és a férjemre is tekintetel vagyok, aki hajnalban kel és egész nap dolgozik, hogy nyugodtan tudjon pihenni, és ne költse fel éjjel a gyerek.
Én a baba szobájában alszok (17 napos), ő mellettem, mózeskosárban. Hajnalban, ha nagyon nyugtalan, kiveszem, és magam mellé teszem, de nem a párnára, alá teszek egy textilpelust, átkarolom és úgy alszunk. Nagyon mélyalvó voltam, de mióta meg van, minden pisszenésére felébredek. Nem hiszem, hogy ráfeküdnék, szinte mozdulatlan fekszek, ha ott van.
A magánéletnek biztos nem tesz jót hosszútávon, de még nagyon kicsi, még úgy vagyok nyugodt, ha mellettem van.
Azt szokták mondani"ahány ház annyi szokás"és ez igaz is!
Vannak olyan szülök akik minden pillanatban a gyerekeikkel szeretnének lenni éjjel-nappal kihasználva az alkalmat,hogy még picike és meg lehet ilyent csinálni,mert ha már nagyobb a gyerek akkor már ő maga nem akar a szülők között aludni,és van olyan szülő aki ennek pont az ellentéte,és mindenkinek más a természetes,bár nem értem,hogyha te is a szüleid között aludtál kislány korodban akkor hogyan vélekedhetsz így erről a témáról,hiszen akkor tudhatod,hogy a szülök közötti alvás kicsit szorosabbá is teszi a gyermek-szülő kapcsolatot általában!
Az én kisfiam is közöttünk aludt és soha nem volt gond ezzel a férjem is szerette,hogy közöttünk alszik(már külön ágyban alszik)imádtunk éjszaka fent beszélgetni és nézni ahogy ott szuszog mellettünk a mi kis csemeténk.
A házaséletet meg soha nem a gyerek mellett csináltuk el sem tudnám azt képzelni!
Lehet hogy ez szorosabbá teszi a szülő-gyerek kapcsolatot, de én inkább arra emlékszem, hogy mennyire nehéz volt engem leszoktani róla, és átszoktatni külön szobába, ágyba. Rengeteget szenvedett anyukám és én is, mert féltem egyedül, meg hisztiztem, sőt még alvajáró is lettem, pedig igazán mindent megpróbáltak, türelemesek voltak.
Valószínűleg én ezért sem mertem a fiamat beszoktatni a saját ágyunkba, mert félek, hogy ő is így járna mint én.
Szokott a fiam a nagyágyban velünk lenni, játszani este, hétvégén reggel is, de aludni csak a saját ágyában.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!