Megbántad, hogy vállaltál második gyereket?

Nem bántam meg, őszintén. Pedig a 2. gyerekemnek sokkal nehezebb a természete, mint az elsőnek. Ráadásul a kisebb születésekor a nagyobb már 6 éves volt, tehát pont kezdett volna egyre könnyebb lenni az élet, ahogy a nagyobb önállósodott. Erre megint kezdődtek a nehézségek egy csecsemővel. 😅 De nem bántam meg, pedig sokáig nem igazán volt "énidőm" - segítség híján.

sokkal nehezebb két gyerekkel, de a második gyerekünk személyisége más, meg a neme is. pl. első gyerek link, lusta, szórakozott,egy dolgot fél napig csinál, mindenért szólni kell hogy csináljon, lelkét elfelejtette mindig, mintha azt se tudná hol van, ez a lány. a fiúnk meg magától tanul, emlékszik a házikra, precíz, pontos, nem kell szólni hogy csináljon házit, magától hazajön és cisnálja, eszébe vannak dolgok és még ő figyelmeztet engem. A férjemmel el vagyunk rajta ámulva. ugyanaz a nevelés, de totálisan más hatás. A fiú a kisebbik gyerekünk. igazából inkább kíváncsi lettem, vajon ha 4 gyerekünk lett volna, a másik kettő miben különbözne...örülök hogy lett második, mert igaz imádom a lányomat is, de ha nem lett volna második gyerek, most nem lettem volna ennyire büszke, nem tudtam volna hogy miről maradok le..

3: 1.válaszoló vagyok. A nagyobbik mérleg, a kicsi szűz jegyű.

Egyébként ez miért számít?

9: csecsemőkorától nyűgösebb volt mindig, utána is megmaradt makacs, hisztis, akaratos természetűnek. Muszáj, hogy mindig neki legyen igaza... 🤷‍♀️