Mit tegyek, ha enyhe irigységet érzek mások kislánya láttán, miközben nekem kisfiam lesz?

Én is döbbent, meg egy icipicit csalódott voltam, amikor hármaskáról kiderült, hogy fiú. Én Csicsóné akartam lenni, és picit még mindig irigylem a 3 lányos ismerőseimet, meglepően sokan vannak.

De! A kisfiam sokkal bújósabb, ragaszkodóbb volt mindig is, mint a nővérei, és évek óta van egy közös hobbink is, ahová sokkal szívesebben elmegyek vele, mint a másik kettővel arra, ami csak nekik a szívügyük, én meg csak az örömüknek tudok örülni.

Szóval ne izgulj, normális, amit most érzel, az itten hülye károgókat tojd le, de majd rájössz, hogy a kisfiad egy nagyon szeretnivaló személy önmagáért, nem a neme miatt.

Te valamit nagyon túlgondolsz.

A férjem és az anyja között nagyon belsőséges kapcsolat van,nekem sosem volt ilyen az anyámmal.

És az én kisfiam is egy bújós, simizős,szeretetgombóc.

Nem tudom milyen anyalánya dologra gondolsz, de a sminkelésen kívűl,egy fiúval is ugyan úgy lehet mindent csinálni(főzőcskézni,kreatívkodni,babázni , szerepjátékozni).

Kisfiammal, rengeteg közös bizalmas dolgunk(inkább rutinunk, mert még csak 4 éves),de pl az apjával ezeket nem csinálja.

szerintem csak túlgondolod az anya lánya dolgot.

Az abortuszos trollkodik.

Ki kéne vágni innen a nők nyomorán élvezkedő majmokat.

Én újszülött korában elvesztettem egy kislányt.

A következő babaprojektbe fogva meg voltam veszve, hogy nekem csakis kislány kell!!

Mondanom se kell, fiú lett. Minden egyes ultrahangra úgy mentem, hogy eddig talán tévedés történt, most majd mégis kiderül, hogy kislány...

Maradt kisfiú. Először csalódott voltam, de aztán megszületett, és rögtön odavoltam érte.

Azóta kislányom is van, akit szintén őrülten szeretek, ugyanakkor állítom, hogy az anya-fia kapcsolat valami egészen más dimenzió. A fiam egy kis vagány gombóc, mégis valahogy sokkal ölelősebb, bújósabb mint a lányom. A legjobb dolog, ami történhetett velem!

Ne félj! Ha itt lesz már, nem lesznek kétségeid.

Elsőszülött lány vagyok, van egy öcsém. Sosem volt köztünk anyukámmal az a rózsaszín, legjobbarátnők vagyunk hollywoodi tündérmese, édesapámmal sokkal szorosabb a kötelék, míg az öcsém tényleg egy bújós, anyásabb valaki (így 16 évesen is:D).

Szerintem ez személyiségfüggő. Mivel én édesapámra hasonlítok, vele sokkal könnyebb mélyebb kapcsolatot kialakítanom.

Ugyanakkor megértem, hogy csalódott vagy, nem erre számítottál, de el fog múlni, amint megszületik. Utána már nem is lesz olyan opcióa fejedben hogy "de mi lenne ha lány lenne". fiú lesz és kész. és imádni fogod:)

Nyugi legkésőbb a születése pillanatában helyére kerülnek a dolgok, és ahogy más is írta oda nem adnád majd senkiért.

Hasonlóan voltam mint te. Lányt szerettünk volna, de fiú lett. Pár nap alatt lerendeztem magamban de a terhesség végéig volt bennem egy icipici csalódottság. De mikor megpillantottam úgy éreztem ő a legcsodásabb baba akit valaha láttam. És minden végleg a helyére került. Iszonyú anyás kisfiú és már el sem tudom képzelni magam lányos anyaként. Nálunk nem lesz második de ha lenne akkor tuti megrémülnék ha lány lenne 😃

Szóval nyugi el fog múlni teljesen amit most érzel. És rájössz majd te is hogy ahogy az anya lánya kapcsolatnak úgy az anya fia kapcsolatnak is nagy varázsa van.