Mit tegyek, ha enyhe irigységet érzek mások kislánya láttán, miközben nekem kisfiam lesz?
Nagyon kislányt szerettünk volna a férjemmel, mi több két, kislányt, valahogy soha el sem tudtam képzelni, hogy fiam legyen. Borzasztóan vágytam arra, hogy átélhessem azt az erős, bizalmas és szeretetteljes anya-lánya kapcsolatot, amit olyan sok helyen látok és ami kisfiúval nyilván nem átélhető bizonyos szempontból, hiszen vele nem lesznek közös bizalmas "lányos" dolgaink.
Persze, tisztában voltunk vele, hogy kisfiú is lehet és az ultrahangon kiderült, hogy egyértelműen kisfiú.
Bevallom, kicsit csalódottak voltunk pár napig, aztán túllendültünk a dolgon, várjuk már, hiszen sosem volt még babánk, és a lényeg, hogy egészséges legyen. De körülöttünk persze mindenkinek kislánya született/születik és bevallom, olyan rossz érzés, irigység fog el, mikor látom a képeiket meg azokat az aranyos kislányokat... nem tudom elűzni a gondolatot, hogy bárcsak inkább kislányom lenne :/
Természetesen borzasztó lelkiismeretfurdalásom van emiatt és nem akarom, hogy a babám lássa kárát. Tudnátok tippet, tanácsot adni, ha voltatok ilyen helyzetben? Nem lehurrogást várok, én is tudom, hogy ezek nem normális gondolatok és változtatni akarok rajtuk.
Az ilyeneketől, mint te és a hozzád hasonló venném el a lehetőséget, hogy szülhessenek.
Egészséges gyereket szülnek, s a legnagyobb bajuk, hogy nem olyan nemű, amilyet várnak. 😠
Hány hetes vagy?
Ha még időben vagy, akkor akár mehetsz abortuszra, és utána pár hét múlva megint próbálkozhattok!
Nem is olyan drága ahhoz képest, hogy utána hány évre határozza majd meg az életeteket.
Szerintem az csak rajtad múlik, hogy mennyire bizalmas majd a viszony a kisfiúval. Nekem is kisfiam van és rettentő cuki szeretetgombóc, én álmomban sem hittem volna, hogy ennyire könnyű lesz vele. Nagyon jó természetű, békés, bújós kisfiú volt mindig is, szívesen jön velem mindenféle programra, nem erőszakos, és mivel most elsős, azt is látom, hogy az iskolában sem tipikus, hogy egy kisfiúval csak a gond lenne vagy ne szeretné az anyukáját. Szerintem lehet köztetek szoros kapcsolat, ez egyáltalán nem a nemétől függ. Én például lánynak sem voltam valami lányos, épp ezért folyamatosan hisztiztem, amikor anyukám lányként akart felöltöztetni, a kamaszkorról ne is beszéljünk. Csak felnőtt fejjel tudtunk meglenni egymás mellett, addig örökös hadakozás ment, mert nem tudtam felérni az egyébként izig vérig nő típusú anyám elvárásaihoz, aki egy lányos lányt akart, de lettem helyette én és a 2 bátyám.
Szóval ne aggódj. És igen, nézz körbe a nagyvilágban, a fiúk szoktak jobban ragaszkodni az anyjukhoz, az itteni kérdések döntő többsége is arról szól, hogy az anyós nem akarja elengedni a fiát, nem fordítva.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!