Kinek van igaza? (nem teljesen babás téma)
4 hónapos a kislányunk. Nagyon nehezen, 5 év után jött meglepetésből, mikor már lemondtunk róla.
A férjem nagymamája nem szeret, igazi okot nem tudok, hiszen egyik napról a másikra lettem közellenség.
Mikor kiderült, hogy babát várok, gratuláltak neki, és ő közölte, hogy "ez" nem az unokája.
Anyósom közölte, hogy ha tetszik, ha nem, ő elviszi a dédinek megmutatni a kislányt, nem érdekli, mit mondok.
Mivel nem vagyok egy szemét ember, mondtam, vigye. Ha ránk nem is kíváncsi, legalább lássa a kis dédunokát.
Annyit mondtam, hogy 1 órát lehet ott.
Engem sérteget, fenyeget, ha meg lát az utcán, megtép, édesanyámat is "szép" jelzőkkel illeti. Ezen én már nem akadok fent, de úgy gondolom, hogy vannak határok, még akkor is, ha egy 80 éves néniről beszélünk.
A férjem közölte, hogy gonosz vagyok, és tegnap nagyon csúnyán össze is vesztünk ez miatt (is). Elhordott mindennek.
Anyós most vitte el, szinte természetes volt neki, meg se kérdezte. Én kérdeztem csak meg, hogy mennek a mamához is, mert akkor küldök képet a piciről.
Több kérdésem is lenne ezzel kapcsolatban.
Más hogy reagált volna erre a szitura? Megengedtétek volna, hogy átvigye a kislányt?
Tényleg olyan sz*r vagyok, mint ahogy be lettem állítva?
válasza:A fö gond nem az anyós vagy a nagymama, hanem a férjed hozzáállása!
Ezt sürgösen rendezd le vele, mert így vagy nem lesz semmi jogod a gyerekkel kapcsoltos döntésekben, vagy vége van a házasságotoknak egyedül fogod felnevelni a kicsit.
Igazából tényleg nem tudom, mi a baja a mamának velem. De tényleg. Egyszer nemet mondtam neki, mikor vásárolni akart, mondtam, hogy aznap nem, hanem utána tudom elvinni. Talán ez volt az utolsó beszélgetésem vele.
Anyós vigyázott egy órát a picire, míg nekünk dolgunk volt, és nem tudtuk magunkkal vinni. Utána vitte el, mert a férjem megengedte úgy, hogy én igazából már se nemet, sem igent nem mondhattam. El lett döntve és kész.
Bánt, de nem tudom, van-e értelme már rágódni rajta.
Sokat vagyok egyedül a picivel, lehet ez is a bajom, mivel a terhességem előtt nagyon pörgős életem volt, 2 munkahelyen dolgoztam, ami ugye egyik pillanatról a másikra megszűnt, mivel veszélyeztetett terhes voltam.
Sajnálom, hogy ez a helyzet a családban, úgy gondoltam előtte, sikerült beilleszkednem, és a 6 év alatt letettem annyit az asztalra úgy mindennel kapcsolatban, hogy ne kelljen rágalmazni.
Mivel ebben a "családban" szokás, hogy csak az egyik fél családja van preferálva, mindig mondtam, hogy ha nálunk egyszer lesz baba, én ezt nem szeretném. Úgy gondolom, hogy eddig is sikerült az egyensúlyt tartani, nem volt megkülönböztetés a két család között. Szeretném, ha ez így is maradna később is.
A férjemmel nem tudom, mi lehet. KB 1 hónapja érzem, hogy más valami, mondtam is neki, hogy nem vagyok boldog. Nem azért, mert lecsökkent az egymásra jutó idő, hanem azért, mert sokszor teljesen egyedül hagy minket. Elvált szülők gyereke vagyok, ennek ellenére normálisan nőttem fel, szüleim is egész kultúráltan meg tudták oldani a velünk kapcsolatos dolgokat. Ennek ellenére én ezt az életet nem szeretném a kislányomnak, szeretném, ha igazi családja lenne.
Nagyon szeretem a férjem, büszke vagyok rá. Talán ezért is fáj ez a nagy fordulat.
válasza:Értem, de mégse.
Egyik kérdésre se válaszoltál.
Viszont elkanyarodtál egy teljesen másik téma irányába.
Talán nem a verekedős dédivel, meg az anyóssal van a problémad, hanem a férjeddel és az otthoni belassult életeddel.
válasza:Sosem fogom tudni megérteni egyesek felnőtt ember létükre hogyan lehetnek ennyire tutyimutyik?
Anya vagy, szülő vagy, felnőtt nő vagy. Elvileg. Gyakorlatilag még is anyósod mondja meg mit tehetsz a saját gyerekeddel? 🤔
Férjed nem melletted áll ki? 🤔
Anyós úgy repülne egy ilyen után a lakásomból mint a győzelmi zászló.. A férjem is mehetne utána..
Nálunk egyik gyerekemet sem fogja soha megismerni anyám anyja és ebbe senkinek semmi beleszólása. Meg van az oka 😉
válasza: válasza:Biztos, hogy nem vitte volna sehova a gyereket. Már 1 éves a fiam, de még most se vihetné el senki, nemhogy az engedélye nélkül. Mi az, hogy el döntötték, neked már nem volt beleszólásod. Ilyen nincs. Te vagy az anyja, kizárólag te dönthetsz ilyenről. Nálunk ha meg lépne anyós, bárki a gyerekkel a tudom nélkül, vagy tudom, de engedélye nélkül, biztos, hogy nem látná jó darabig.
A férjeddel sürgősen beszéld át a dolgokat, mert ez így nem működhet. Neki melletted kell állnia, nem az anyja mellett. Ha meg a dédinek meg akarják mutatni, majd ti együtt elviszitek.
válasza:Ahogy látom, itt két fö probléma van.
1 A nagymama, aki gyülölködik, és az anyós, aki odaviszi a gyereket a megkérdezésed nélkül.
Ez egyértelmüen olyan, amiben te döntesz, ha nem engeded el a gyereket, akkor az anyós nem viheti!
2. A férjeddel való kapcsolat megromlása. Vagy valami problémája van veled, amiröl nem beszél, vagy esetleg van egy másik kapcsolata, amiröl hallgat.
Ezt mindenképpen rendezni kellene, a férjeddel beszélj, hoyg konkrétan mi a gondja, és szerinte meg lehet-e oldani és hogyan.
Ne olyanokat mondj, hogy "nem vagy boldog", mert ezzel egy férfi sem tud mit kezdeni, hanem nyugodtan mondd el a konkrét problémákat.
Ha nem hajlandó megoldást keresni, vagy más valakije van, akkor nincs más, mint elválni töle, az is jobb, mint egy felemás helyzetben alárendeltként élni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!