Más is kicsit csalódott hogy a baja szemszine nem kék?

Valahol megértem azt is aki itt engedi ki a gőzt. Nem egyszerű egy halál esetet feldolgozni. Amikor meghalt a párom, azt hittem én is belehalok. Es most egészen őszintén, úgy gondolom a saját gyerek elvesztése még ezerszer rosszabb. Néha amikor mellettem elalszik, és csak bámulom és arra gondolok hogy esetleg valamikor, valahol valami baja esik már el is sirom magam. Nem tudom mi lenne velem nélküle. És ezt minden anya aterzi.

Persze nem túl jó, itt ezen a hülye oldalon, ostoba kérdések alatt megmondani a másiknak, de elgondolkoztam, és megértem az ilyen nőket!! Úgyhogy én szeretnék elnézést kérni!!

Viszont remélem Ti is megertitek hogy én ezt a kérdést nem azért tettem fel mert nem szeretem a gyerekemet. Arra az egyre picit haragszok, aki azt írta hogy nem erdemlem meg.

Fogalmad sincs hogy mennyi mindent megteszek a pici ért, mennyi szeretet kap, min mentem át az életben stb... Biztos vagyok benne hogy nagyon is megerdemlem Őt!

Mindenkinek van néha ilyen " mindenkit utalok, pedig nem is tehetnek róla" napja.. Nekem is épp ilyenem van, azért is lelkizek itt.. Itt legalább talán valaki elolvassa. Mert ez a szép szemű, isten atka férjem nemrég lelepett, itt hagyott egyik napról a másikra, megfogta a 30 misit ami a számláján volt és elutazott Thaiföldre... Es ezt most komolyan mondom! Én meg itt maradtam egy kisbabaval egyedül. De hála istennek jól megvagyunk, csak lelkileg nehéz feldolgozni. És ráadásul nem válaszol, mindenhonnan letiltott stb... Azt mondta ha már megtalalta önmagát, ami kb 2 hét múlva lesz akkor vissza jön... 2 hetente lelep ha épp úgy tartja kedve, én meg egy lelki mosigatirongy vagyok, aki nem tudja elengedni és mindig visszasirja... De ez csak 1 dolog az 50ből.... Senki élete sem tökéletes.... Úgyhogy mindenkit megértek.

Bocsi a lelkizesert, csak hátha jobban leszek miután ezt kiadtam magamból... Jó éjt mindenkinek!