Szeretem a gyerekeket úgy alapvetően!!! De ez mást is felhúz(na)?

Olyan a munkaköröm, mintha eladó lennék. Emberek ügyeit intézem, rengetegen megfordulnak nálam egy nap. Gyerekekkel jönnek hozzám többnyire. A gyerekekkel semmi baj. De amit leművelnek főleg az anyák az nagyon durva számomra!

Sokszor nem haladunk sehova, mert a gyerekkel beszél, hogy (Na, mondod te a néninek? Odaadod te a néninek? ) Nagyobb gyerekeknél nevetgélnek azon amit a gyerekek mondanak. Holott nem barátkozni jönnek hozzám, hanem hogy haladjunk, sokszor sor van, mások is várnak, de azt várjuk, hogy a gyerek mutassa az ujján, hogy hány éves (mondjuk a kérdésre hogy hány éves), és közben rám nézve várják hogy én is mosolyogjak hogy milyen cuki.

Én értem hogy el vannak ájulva tőlük. De ha anyuka tudna a gyerektől elvonatkoztatva válaszolni a kérdéseimre kb fele idő alatt meglennénk. Ezt hogy nem látják, hogy gáz?

Aranyosak a gyerekek, de nekem is vannak, nem ájulok el másétól. Cuki, oké, de nekem ennyi. Én biztosan nem voltam ilyen! De boltban is megfigyeltem. Téged ez nem idegesít? Lehet engem is csak azóta amióta feltűnt hogy ez a viselkedés akadályoz a munkámban.