Szeretem a gyerekeket úgy alapvetően!!! De ez mást is felhúz(na)?

3 évet kasszáztam, én már csak cukinak sem tudom őket mondani. Nekem kiakasztó, hogy mennyi ember viszi ide-oda a gyerekét csak azért, hogy ne otthon kelljen vele foglalkozni. Sosem értettem miért nem lehet tekintettel lenni arra aki éppen dolgozik és lehet, hogy 12 órája kasszában áll, már zsong a feje a rengeteg visító gyerektől. Nem egy álom úgy pénzt kezelni. Pláne nem egy álom minden nap kétszer visszapakolni amit leborigatnak meg elhurcolnak a bolt másik felébe mert játszani akarnak vele.

Sajnos sok szülő azt hiszi a gyerekre mindent rá lehet fogni és mindenhol előnyt kell élvezniük, mindenhol tekintettel kell rájuk lenni csak mert kipotyogtattak egy gyereket.

Szerintem nem a gyerek lenne itt a baj, hanem hogy forgalmas a nap, elfoglalt vagy stb.

Én pont fordítva szoktam, felajánlom a tanulás lehetőségét, pl fizethetnek nálam, neki adom a visszajárót, megnyomhatják a gombot a gépen amit használunk.

Szerintem ez nem cukiskodás hanem a tanulás egy része. Így lesznek magabiztosak egyszer.

Viszont én nem dolgozok feszített tempóban.

Gondolom ha ezer dolgom lenne, és haladnék akkor engem is idegesítene.

A múltkor a postán egy hozzád hasonló gondolkodású leugatta a gyerekemet. Hát nem állt meg a lábán, úgy elküldtem az anyjába. Annyi volt a gyerek bűne, hogy nyújtott neki egy lottót, amit játékból kitöltött. Az meg leugatta, hogy lehet ilyen neveletlen. What?

Neked nem mindegy, mennyi idő alatt végeztek? Neked ugyanúgy a munkaidő végéig ott kell ülni.

Ha ennyit nem tudsz elviselni, menj backofficera

Na az ilyen 4-eshez hasonló momzilla tipikus példa. Az ő neveletlen kölykének mindent lehet mert jajj az ő kicsi tündére. Semmire és senkire nem kell az ő kicsi gyönyörűségének tekintettel lenni, persze ezáltal neki sem.

Azt is leszarja, hogy amúgy miatta vár kint 50 ember akikből már 5 bejöhetett volna ha nem az ő kis csodájának a seggét kell nyalni. Nyilván rajta kívül mindenki ráér meg amúgy is neki jajj de nehéz a gyerekkel brühühü...

Én is szoktam hagyni néha a 2,5 éves gyereknek, hogy had fizesse ő amit kiválasztott magának. Sose gondoltam volna, hogy mások számára ez ennyire idegesítő lenne. Megspórolok egy visitozós, hisztizős bevásárlást, mert ilyenkor a gyerek nem unatkozik, hanem el van foglalva azzal, hogy vigyázzon a kis pénzére meg a kis csokira amit ő választott.

Mondjuk mi nem cukiskodunk, rá szólok a gyerekre, hogy gyorsan add oda, gyorsan vedd el, segítünk a bolti eladónak azzal, hogy nem kell számolgatnia miből mennyit vettünk, nem dobáljuk egybe a pék termékeket, villám gyorsan pakoljuk a kosárba amit már lehúzott.

Szóval talán csak belefér nekik az a +10 másodperc míg a gyerek nagy örömére kifizetheti ő maga a kis csokikáját.