Szoktál kiabálni a gyerekeddel?

most kicsit "megnyugodtam",hogy nem csak én vagyok ilyen idegrohamos.De mióta megszületett a kisebbik,egyszerűen annyira feszült vagyok,és ezen nem segít a 21hónapos nagyobbik.50x elmondom neki,hogy pl ne nyitogassa majd csapkodja be a kukák fedelét,mert 1x is büdösek,koszosak,2x meg az öccse nem tud aludni tőle...és süket fülekre talál a mondandóm,na ilyenkor rákiáltok.

tudom,nem a legjobb megoldás,de ilyenkor legalább hallgat rám :-(

Több türelmed lesz, mint most. Mert próbálod azt a kevés időt amit vele töltesz értelmesen, kedvesen tölteni, nem pedig kiabálással. Meg nem "unjátok" meg egymást egész nap.

Sajnos tapasztalat.

Sajnos én is szoktam rákiabálni, és annyira irigylem azokat az anyukákat akiknek birka türelmük van.

Nekem anyukám is mindig a fejemhez vágja, hogy nincs türelmem a gyerekemhez, igen mert ő nagyi neki nagyobb türelme van.

12 hónapos a kislányom, érti mit mondunk neki, ha szépen kérem, hogy ne csinálja, pl.: ne e függönnyel játsszon már csak azért is, mosolyog és húzgálja.

Rászólok 4-5-ször és még annál jobban csinálja, na ilyenkor megy fel a pumpa sajnos:(

Nyilván a szakirodalom azt írja, hogy nem szabad, de állja meg az aki tudja egy örökmözgó, reggel 6-tól este 9-ig folyamatosan pörgő két éves mellett, hogy néha nem kiabál...

Én is biza rá szoktam, néha türelmetlenségből, néha ilyedelemből, ha pl a forró lábos felé nyúl, ilyenkor naná, nekem is bűntudatom van, de kicsúszik.

Próbáltam többször, több napon át, hogy kulturáltan elmagyarázom kiabálás nélkül, de nem volt keletje. Tudom, hhez sok idő kell... és még több türelem..