Miért érzem szar anyának magamat?

Teljesen megértem a problémád. Nálunk is dettó ugyanez volt. Én már szülés előtt is azt hallgattam, hogy ilyen meg olyan az egész, még azt is meg akarták mondani hogy mikor szülök, még jó hogy be voltam pakolva előre, mert szerintük még egy hetem volt akkor. A férjem családja(aki a közelben lakott) a kórházból hazajövet oda túdult, jött anyós a hülyeségekkel, mindenki fogdosta volna a kicsit. Majd a tanácsok : Ne vegyem fel, ne ringassam, rakjam le ne legyen kézben, hagyjam sírni erősödik a tüdeje.. Stb.

Nálunk nem is az elején voltak nagy gondok, inkább ahogy nőtt. És komolyan hiába osztotta ki a férjem a saját családját első nap ahogy hazajöttünk, mintha nem mondtunk volna semmit. Csak annyi lett hogy én voltam a gonosz, túl féltő szar anya.

Én is kb minden beszólás után elmondom a mai napig, én vagyok az anyja és úgy neveljük ahogy nekünk tetszik.

Meghallgattam mindig amiket mondtak de a "minek 3 hó után szoptatni, az iszisz hülyeség, meg hogy hagyjam sírni dumák" után jöttek a nem adok neki teát, csokit, kekszet stb.

Azt hogy nem akartam megtömni minden szarral még ma is téma. Meg az hogy féltem, mint minden anya a gyermekét. Ebben a családban az a hozzáállás hogy majd felnő a gyerek valahogy. Anyós, após ezt vallja. Mi a férjemmel nem igy vagyunk, mi nagyon vágytunk rá hogy megszülessen. Ők ha lehetne egész napra járókába tették volna 2-3 játékkal 2 éves koráig. A férjem így volt...

Karácsonykor össze is vesztem velük mert a gyereknek szó szerint mindent hagyni akartak hogy felmásszon az asztalra bele a tésztás tálba onnan egyen, meg igyon kólát v sört meg habos süteményt, amit akar, (épp csak 1 éves lett) .

Megmondtam hogy ezt nem lehet, erre közölték hogy az ő dolguk az elkényeztetés. Én meg mondtam h engem ez egyáltalán nem izgat, de a gyerek ne ezt tanulja meg, mert ha elmegyünk vendégségbe és így viselkedik minket szólnak meg.

Illetve direkt mindent úgy állítanak be, hogy anya nem engedi, anya tiltja, hogy mindig anya a rossz. Ők mindig mindenben kritizáltak már a kezdetektől, és a gyerek hiába ügyes okos, szerintük ez nem miattam v a férjem miatt, csak mert..

Az ilyen emberek borzalmasak és hidd el megértem hogy rosszul érzed magad, de jó anya vagy, csak nagyon nehéz kizárni amiket mondanak. Van olyan típus akinek ez könnyen megy, én sajnos pl nem vagyok ilyen. Engem utána ez napokig bánt. De kitartást kívánok!!!

Emiatt ne érezd magad szar Anyának!

Hasonló szituban vagyok én is... 3 hetes a Babánk, Anyósom a szomszédban (közvetlen mellettünk) lakik. A szüleim velünk egy városban, de messze és nincs kocsijuk. A 3 hét alatt egyszer voltak itt mikor hazajöttünk, Anyósom minden nap... Nekem már ettől herótom van! A férjem 1 hétig tudott itthon lenni velünk. Utána mindenáron azt akarta hogy Anyuka jöjjön át minden etetéskor segíteni... De mondom mit tud segíteni. Sajnos volt is ebből egy veszekedésünk. De megértette, hogy azt amit egy újszülött körül kell csinálni azt én is bőven megtudom..

Persze nálunk is folyamatosan okoskodik Anyuka. Elhiszem hogy 3 gyereket felnevelt, de a legkisebb is elmúlt 40 éves, úgyhogy hagyjuk már... 34 éves vagyok én is, szerintem van nekem is néhány dologról fogalmam! Ha páromnal van a baby Anyuka be be szólogat neki, de nekem nem mond semmit. Tudja hogy úgysem érdekel...

A szüleimmel videótelefonálni szoktam, persze ők nem szólnak egy szót sem...

Kitartást!!!