Miért érzem szar anyának magamat?

A www.hordozo.hu oldalon olvashatsz sok megerősítő cikket. Mutasd meg a férjednek, és engedd el anyósekat a füled mellett.

Ha eròs a meggyőződéded, menni fog.

És ha 10x tapasztalják, hogy semmitmondó arccal hallgatod őket és a végén egy mondattal, érvek, vita és indulat nélkül megköszönik a tanácdot, akkor megunják,hidd el.

Nálunk is volt, hogy a rokonok mindenbe bele akartak pofázni... De én kapásból vissza szóltam, hogy ne merészelje bele tömködni az én 4 hónapos gyerekembe a tejberizst, meg a túró rudit és miegyebet, mikor kizárólagos anyatejes és még ilyen pici babánál nem fejlett még se a gyomra se a belei hogy meg tudja emészteni azt. A saját gyereke gyomrát nem érdekel hogy teszi tönkre, de az enyémet nem fogja! Mivel én vagyok az anyja, így én tudom mi a jó neki és tartsa már mindenki tiszteletben, és hagyják meg nekem, mikor fogom megkezdeni a hozzá táplálást!

Vagy mikor éppen el sikerült végre altatni, erre beestek vendégek és mindjárt fel akarták kelteni, hogy ugyan már ne aludjon a gyerek folyton... Erre oda vágtam, hogy ha fel merik kelteni, és bömbölni fog a gyerek, akkor a nyakába rakom, hadd üvöltsön csak neki és hogy aki fel merészeli kelteni, az fogja vissza altatni! Nem merték felkelteni, de még a közelébe se mentek! ...😬😁

Nem is mert senki sem vissza szólni! Nem is érdekelt, hogy megsértődtek rajta, ahogy az se hogy a párom nem állt ki mellettem... Nagy ívben lexartam és le is fogom xarni!

Sajnos ezek ilyenek, keményen vissza kell szólni, hogy tudják hol a határ!

Én nem vagyok szivbajos!😬😁

Hajrá!

Nagyon megértelek és maximálisan tudok is hozzád kapcsolódni.

Az én családom nagyon támogató, szeretetteli, és ha valamit valahogy csinálunk vagy tervezünk (mi még csak várjuk a babát), akkor érdeklődve meghallgatják és eszük ágában sincs lebeszélni vagy beleszólni. Ehhez képest a párom családja olyan rosszindulatúan áll hozzánk, hogy agyrém... az anyukája első reakciója, amikor a párom megmondta neki, hogy babát várunk, az volt: hát miért nem tudtál vigyázni? Pff. A testvére se jobb, ott már 2 gyerek van, persze ő a tökéletes anya és nálunk a gyerek csak szenvedni fog, mert nekünk csak lakásunk van, bezzeg nekik házuk, felelőtlenek vagyunk, rossz szülők leszünk. (Nyilván mi vagyunk a felelőtlenek, tekintve, hogy nekünk nincs semmilyen hitelünk, nekik meg háromféle. De mindegy.)

Szóval nagyon rosszul tud esni, amikor lelkesen mesélnél valamit, és ilyen rosszindulatú ellenállásba ütközöl, hogy úgyis rossz lesz, majd meglátom... nehogy azt higgyem... azt nem úgy kell... minek nektek gyerek... hosszú távon nálunk sajnos csak a kapcsolat redukálása, esetleg megszakítása fogja megoldani a helyzetet. Sajnálom, hogy a gyerekünk nem fog tudni bensőséges kapcsolatot kialakítani az unokatesóival, de az én tesómék is gyereket terveznek épp, tehát van rá esély, hogy lesz neki mégis.

Elnézést a kisregényért. Jól esett kiírni magamból.

Volt olyan is, hogy azt kaptuk meg, hogy az első üvöltésnél elfutunk majd... Rávágtam, persze, meg még fejjel lefelé is fogom kilógatni az ablakon 😆😉😬 idióták!

Csak lestek fapofával...

13-as voltam

En nem kedvelem anyosomat, o is iiakadt az iszsz-on, de azon is, 1 eves kora utan miert szoptatom a lanyunk.

En csak jot nevettem rajta, orultem neki, hogy "tudom bosszantani".

Nálunk ugyanez anyósom. Minden de minden dologra azt mondja, hogy ezt ne csináljuk, mert el fogjuk kapatni. Miután evett rakjuk a kiságyba, ne érdekeljen, ha sír, majd abbahagyja, nehogy felvegyük, mert elkapatjuk, csak hisztizik, jól van lakva, nem lehet semmi baja csak kézben akar lenni, megszokja és nem lehet majd lerakni, nehogy a mellkasomra vagy magam mellé rakjam, mert odaszokik, ne ringassuk, paskoljuk az égvilágon ne csináljunk vele semmit, ő is hagyta sírni a gyerekeit, ő csak jót akar.

Egyik fülemen be, a másikon ki. Éppen 4 hetes baba, majd azt én tudom, mit csinálok, szerintem szüksége van a testközelségre.