Anyukák! Ti nem aggódtok, hogy a gyereketek sérül ebben a helyzetben?

Én nem.

Te arra figyelj, hogy ne csak te legyél vele!

Két évesen nem kell ettől félni. Itt csak te se sérülsz, te vágysz társaságra és nem ő.

A 4 éves körüliek már tényleg érzik s játszó pajtasok hiányát. De két évesen még semmi gond nincs ezzel.

20 hónapossal dehogy félnék.

A 4,5 évessel kapcsolatban már vannak aggályaim, mivel elmarad a csoportos szenzoros tornája is amit eleve azért kap, hogy jobban boldoguljon közösségben. Plusz az ovibezárás. Valószínűleg kb. 1 évnyi erőfeszítés megy a kukába, de ez van. Inkább ez, minthogy pl: az utolsó nagyit is elveszítsük.

Az 1 éves kistesót egyáltalán nem féltem. Még úgy sem, hogy lakás, és többnyire az erkélyen levegőzünk.

Ilyen picinél nem aggódnék, a 8 éves fiam miatt már sokkal inkább. Neki màr valódi tàrsas kapcsolatai, baràtai, elfoglaltsàgai, edzèsei vannak, amiktől egyik pillanatról a màsikra megfosztották. Na, de ez van, megoldjuk.

Egy 20 hónaposnak még a szülei a legfontosabbak, nagyjából elég, ha ők vele vannak, nem fog a mostani helyzettől sèrülni, hidd el.

Bár idősebbek a gyerekeim (5,5 és 3 évesek), de nekik kifejezetten jót tesz az együttlét.

A nagy remek oviba, a kicsi 2 éves kora óta remek bölcsibe jár. Egyik sem gyermekmegőrző, hanem érdemi munka folyik, a kicsi 2 éves kora óta folyékonyan beszél, itthon is rengeteget foglalkozunk velük, miközben egyre önállóbb tevékenységre is ösztönözzük őket, mégis az elmúlt 3 hét összezártsága alatt ugrásszerűen fejlődött a kicsi. A kortárs ingereknél jobban igényli a velünk és a testvérével töltött időt.

Ne aggódj, hosszú távon a te gyerkőcöd sem szenved hátrányt amiatt, hogy nincs egész nap gyerekek között.

Ahhhh

Ezt a kérdést már más is feltette a héten.

Az egészsége vagy a szosziális élete fontos? Döntsd el.