Másnak is ilyen rossz érzés ha másra kell hagynia babáját?

Nekem nem

Imadok a gyerekkel lenni de kell az is h kilepjek a pelenka babakaja korbol...

Kell hazi par alkalom mikor kikapcsoljatok es nem az van h anya vagyok janem h NO vagyok!

Szoval nekem nincs rossz erzesem mert feltoltodva talakozunk ujra ami jo nekem es neki is 🙂

Nekem egyszer volt ilyen élményem, akkor, amikor először volt egy egész napot anyukáméknál, körülbelül 17 hónaposan. Mi a férjemmel mindketten olyanok voltunk, mint a zombik, fél napig aludtunk, komolyan mondom, addigra már épp annyira kimerültünk, hogy a nyálunk is folyt. De a nap végén, délután 5 körül már nagyon hiányzott.

Aztán eleinte én is kizárólag a dolgaim elintézésére hívtam a bébiszitter barátnőm, és akkor munka közben nyilván eszembe nem jutott, hiszen minden idegszálam le volt kötve az aktuális feladattal (zenész vagyok, próbálni jártam). Aztán másfél éves korábab megvolt a tűzkeresztség, akkor pár napra egy koncertünkhöz külföldre utaztam. Előtte izgultam, meg már előre hiányzott, de aztán ott valami olyan elementáris erővel megcsapott a szakmázás, hogy baromi jól éreztem magam, és azt is nagyon élveztem, hogy mikor visszajöttem, tudtam saját élményeket mesélni, megosztani, hozni valami újat a családba.

Utána mi egy lassú beszoktatású, kis létszámú játszócsoportot választottunk a bölcsi helyett, amit imádtunk, ott maximum heti 3x6 órát lehetnek benn, kaja, alvás... és nagyon fokozatosan, egy év alatt jutottunk el a kimaxoláshoz.

Aztán ahogy lazult a szimbiózis, elkezdzem megengedni magamnak a rekreációt, a legnagyobb élményem eddig egy egyedül mozizás délelőtt 10kor, a magántanítványaim előtt.

Én amúgy a sajátomon azt vettem észre, hogy már rég nem igaz se rá, se a korosztálya többi tagjára az oviban, hogy csak egymás mellett játszanak. Igaz ő vegyes csoportba jár, és kiscsoportos korú, de tavasszal ebben a játszócsopprt jellegű bölcsiben a két és fél évesek olyan közös építőkockázást csaptak, hogy az minden korábbi ismeretemet felülírta...