Nem szeretem a babám. Mit tegyek?

Nem vagyunk egyformák. Íród, hogy szereted. Szerintem csak téged nem elégít ki az otthonlet. Lehet hogy el kellene gondolkodnod azon, hogy visszamenj dolgozni. Egy kicsit lehet hogy be vagy fasulva.

De amúgy nem muszáj "szerelmesnek" lenned a gyerekedbe. Sokan már a másik végletbe esnek bele.

Egyébként beszélj pszichológussal, az is lehet hogy picit depressziós vagy.

Oké

Depresszió nem lehet? Csak érzel a pici iránt valamit? Szoktad szeretgetni, puszilgatni?

4!

9 honaposnál vissza menni dolgozni? Kicsit korai az még.

Nincs szülés utáni depressziód?

Egyébként ne hasonlítsd magad másokhoz, a szeretetnek nincsenek előírt formái. Nyilván szereted, különben nem aggódnál a helyzet miatt, csak nem olyan csöpögősen teszed, mint mások. Felelősséget érzel iránta, gondosan ellátod, szép szavakkal beszélsz róla: mi ez, ha nem szeretet? Az meg, ha néha idegesít: hát kit nem?

Először is a szíven megszakad a kislányodért... Azt tudom neked mondani, mivrl sajnos későn derült ki ez dolog számodra, hogy bekkeld ki azt a pár évet, míg "rád van utalva", az én ovisom már olyan olyan önálló, hogy néha kiskamasznak érzem. Brutál gyorsan elszállnak ezek az évek. Mindenképp beszélj a férjeddel erről, hogy soknak érzed, segítsen többet, menjetek együtt kikapcsolódni és milyen érzéseid vannak (esetleg depresszió-e, nem is a gyereked elutasítása) Ha kell, még időben kérj segítséget. Több gyereket pedig saját jól felfogott érdekedben ne vállalj, örülj inkább, hogy aki megadatott nektek, az egészséges...

Mást nem írok, mert jól tudom, hogy anyának lenni igenis kemény és monoton, voltak pillanataim, mikor én is átvágtam volna a palánkon, de azt is tudom, hogy ha bármi történne vele én azzal nem tudnék együtt élni.