Aki a “hagyom sirni” nevelest csinalja, mikor kezdte el?

Eszedbe ne jusson!!! Egyáltalán hogy jut eszedbe? Magadat akarod hosszú távon kímélni, hogy megtanulja, hogy fölösleges, és nem fog téged zavarni?

Ki az úristenhez forduljon a gyerek, ha baja van, ha nem az anyjához?! Hogy fejezze ki a baját, ha nem sírással? Szólaljon meg a kéthónapos általad nyiladozónak nevezett értelmével, hogy "idesanyám, fáj a hasam, volna olyan szíves valami puffadásgátlót adni!" Ha azt tanulja meg a gyerek, hogy hiába jelzi a problémáját, mert aki a legközelebb áll hozzá, azt se érdekli, nem akar segíteni rajta, nincs vele se fizikailag, se lelkileg, akkor soha senkiben nem fog megbízni, kapcsolatteremtési nehézségei lesznek végig a gyerekkorában, majd a párkapcsolatában, munkahelyén, nem fogja kimondani, hogy mit érez, magányos és bizalmatlan lesz. Te vagy az elsőszámú bizalmi személy az életében. Ezt a felelősséget nem tudod ledobni magadról! Olvass! Ne amatőr fórumokat, hanem szakembereket, pl Vida Ágnest, Vekerdyt, Ranschburgot.

Légyszíves olvass! Olvass gyermekpszichológiát. Nem kell mindig mindenben egyetérteni. Főleg később egy dackorszakos 2 évesnél.. Az egyiknél ez a másiknál az működik, hiába olvastál. De két hónaposan? Két hónaposan csak és kizárólag egy dologra jó a sírni hagyás hogy egy életre megnyomorítsd lelkileg.

Két hónaposan nyílik az értelme? Na ne viccelj már, miért? Mert már hangosabban tud sírni, vagy mert már nézegeti a fölé lógatott játékot?

A 10 hónapos fiamat sem hagyom sírni.

Korai. És felesleges. 2 hósan még csak azt fedezi fel, hogy van külvilág. Az első 3 hónapja a 4.trimeszter, ilyenkor csak rád van szüksége.

A sírni hagyás nem megoldás. Engem és mind2 tesómat is sírni hagytak, és már tudom, hogy azért van bennem egy érzés, hogy az anyámra nem számíthatok. Persze azóta tettekkel is bizonyította. Nem lettem lelki nyomorék, vagy ilyesmi, de ha bajom volt, pont nem vele akartam megosztani, hanem mással.

Akkor hagytam sírni a gyerekem, mikor hisztizett és földhöz verte magát, amúgy nem. Egyszer sem. A kicsit sem. És itt most nem arra gondolok, hogy felsir és épp pisilek és sír kb 2 percet.

Amire te gondolsz, az olyan rideg, és nem lenne szívem olyat tenni, hogy ő sír a szomszéd szobában és én meg csak ülök és hallgatom.

Képzeld már magad a helyébe. Pici vagy, mondjuk fáj a hasad vagy éhes vagy, vagy meleged van, semmi mást nem tudsz kiadni a torkodon csak sírást. Próbálsz szólni a legfontosabb személynek az életedben, az ex ÉDESANYÁDNAK, hogy anya, kérlek segíts nekem, erre ő nem segít neked és te oldd meg a bajodat, miközben a fejedet nem tudod felemelni.

Te komolyan hagynád ezek után sírni?

Ismerősék születéstől, kiságyba szoktatás egyedüli alvás cimkével, tanulja meg, hogy a szobája biztonságos, ne legyen elkényeztetve, hogy akkor is felvesszük, ha nincs baja szöveggel csinálták.

Gyerekek már 4 évesek, semmi extra nem látszik rajtuk, se jó, se rossz.

A baba felsírt, megetették, megnézték a pelust és ott hagyták, amíg sírt, fejükre párnát rakva, ők is sírtak.

Nem sajnáltam őket, a gyereket rettenetesen(az enyém is akkor volt kicsi) meg is szakadt a kapcsolat, úgy éreztem, mintha az én gyerekem kiáltozna segítségért, de csak egyedül maradna idegen környezetben, segítség nélkül.. Nem tudtam elviselni, hogy ezt teszik a gyerekükkel ők meg berágtak, hogy a nevelési elveikkel foglalkozom.

Ütnek is a gyerek kezére, fenekére, ha “rossz”, az elejétől fogva, mert másból nem ért..

Szerintük én nevelem rosszul az enyém egyébként.

A gyereknevelés megszakítja a barátságokat.