Emlékszel még a babáddal az első hetekre? Elmeséled milyen volt?

Jaj, ne ijesztgessetek maaar!!!!!!

29 heteske...

Vagy jobb, ha szembe nezek a tenyekkel? Bogesben mar most nincs hiany...

sziasztok. szintén zombi voltam...

nekem az egész szorongás a kórházban kezdődött. Könnyen megszületett a lányom, egyből cicire is tettem, nem akart szopni.. elaludt. Szülés előtt mindenki azt mondta, hogy jajj, majd elfelejtesz mindent, és csak a picidre fogsz tudni gondolni.. hát nekem nem így volt. (hozzáteszem h akartam a gyereket, tervezett volt, és imádtam a terhességet is).

Aztán a kórházban a csecsemősnővérek nem akartak segíteni a szoptatásban (én voltam a hülye, mert mostmár tudom hogy csecsemős nővért is fogadni illik.. )a gyerekem üvöltött, én a szédüléstől nem tudtam lábra állni. Lecsesztek h miért nem akarom h 1 és 2. éjszaka velem legyen.. mondtam hogy azért nem mert wc-re se tudok kimenni, nemhogy ellátni a gyereket.. aztán jobban lettem, persze a szoptatás nem sikerült, nem segített senki. Kapott tápszert a kórházban, másfél napi könyörgésem után. már kezdett kiszáradni a gyerek, de ügyet se vetettek rá. Persze rám se, mert elfelejtettek vért venni hogy mitől szédülök ennyire.. hozzáteszem h egy bababarát kórházban szültem Budapesten.

na aztán hazakerültünk végre, a 3. napon szinte kirugtak mert kevés volt az ágy.. nembaj, örültem. Hát a szoptatás nem ment jobban, jött a védőnő, doktornő, szoptatást segítő hölgyike.

volt hogy 70 perc alatt 30ml-t evett a lányom, persze üvöltött utánna, én újra cicire raktam és így tovább..

volt feliratva tápszer, ki is váltottuk, de nem akartunk neki tápszert adni egy ideig. aztán egyre többet kapott, végül 3 hónaposan teljesen elhagyta a cicit.

Végig kevés tejem volt, pedig masszíroztam, homeos bogyót szedtem, teát ittam, stb, stb.

aztán szépen lassan áttértünk csak tápszerre, onnantól átaludta az éjszakát, én is kezdtem kipihenni magam.

most a fogzásnál tartunk - 8 hónapos lesz a lányom - és eléggé megviseli szegénykémet.

De imádom a lányomat, szeretek anya lenni, bár az első 5-6 hetet szívesen elfelejteném, én is éheztettem a csöppömet. :-(

csupa öröm, móka, kacagás volt az első 4 hónap - az álmaimban. Egyébként folyamatos feszültség, hogy jól csinálom-e, mit hogy kell csinálni, miért sír, miért nem eszik, miért sír és miért is SÍR?

Aztán 4 hónap után egyik vasárnap este megjelent az első szociális mosoly a szája szegletében és onnantól kezdve kezdtünk kimászni a gödörből. :) 1 éves múlt 2 hete a kislányom és a pociban van az utánpótlás:) nagyon bízom benne, hogy a gyakorlat miatt lesz végre időm élvezni is az anyaságot!

én vagyok az 1. zombi 9:38-as.

én nagyon örültem volna, ha valaki szülés előtt elmondja, hogy ez vár rám. mindenki azzal jött, hogy milyen csodás anyának lenni stb. stb., mindenhol csak a békésen szundikáló, mosolygó babákat látni, a szoptatás esetleges nehézségeiről nem is beszélve. én naiv, sok dolog eszembe sem jutott terhesség alatt!

szóval ha nem is riogatásképpen, de elmesélhették volna páran, hogy lesz olyan, hogy délután még pizsiben, kócos hajjal a bevetetlen ágyra ültetem le a védőnőt, és megkérem, ha már itt van, addig figyeljen a picire, míg pisilek:). viccen kívül, úgy 2-3 hónapig hordozókendővel éltem, mert a babám vízszintben üvöltött, én meg nem bírtam hallgatni. éjjel úgy 1 körül aludt el, de továbbra is úgy 2 óránként kelt szopizni. túléltük:) így utólag már nem is volt annyira vészes, viszont szerintem most sokkal könnyebb, mint akkor volt!