Szerintetek ez baj?

Biztos van. Én 17évesen akartam először. Ezt a hormonos szöveget már sokszor olvastam itt, de őszintén, nekem az azóta eltelt 20évben még sose álltak úgy a hormonjaim, hogy ne akartam volna:) Sajnos még mindig nincs, de utólag visszagondolva ma is pont úgy tudnék saját lakást vásárolni saját pénzből, mint akkor (semennyire), pedig azóta előrébb vagyok egy éettségivel, meg egy diplomával. Annyi változott, hogy akkor még lett volna esélyem albérletet fizetni, ma meg nincs. Én azt látom, hogy hiába dolgozom az anyagi feltételek sose lennének "tökéletesen adottak" ahhoz, hogy egyedül is biztosítani tudjak MINDENT, ketten viszont tök mind1, hogy 20évesek vagytok vagy 40 el lehet tartani egy gyereket. Így az anyagi szempontokat nem tudom figyelembe venni. Bár itt a gyakorin minden gyári munkás többszázret keres és legkésőbb a 18. szülinapján már van saját lakása a valóságban fogalmam sincs hogy csináljátok, mert személyesen egy ilyet se ismerek.

A fenti tapasztalatok miatt én azt gondolom, hogy aki nem tudja elképzelni az életét gyerek nélkül, az ne gondolkodjon sokat, ha van rá lehetősége, mert nem biztos, hogy később is lesz. (Persze, ha el tudod fogadni, hogy nem biztos, hogy lesz, akkor jobb megvárni a lehető legideálisabb körülményeket.)

A férfiak azért "érnek" meg rá később, mert 1. nincs anyai öszönük, 2. nincs időkorlát, tehát nem ketyeg a biológiai órájuk(hiába vagy fiatal, a szervezeted "tudja", hogy ez nem marad így örökké), 3. nehezebben bírják a kötöttséget, fészekrakó ösztönük sincs, 4. ebből az egészből nekik a "háttér biztosítása" van tudat alatt "beépítve", és félnek, hogy nem tudják biztosítani, tehát beindul a vészcsengő, hogy ne vállaljon felelősséget, mert nem tud eleget tenni.

Neked azt tanácsolom, hogy azt azért mindenképpen várd meg, hogy a párod is akarja (tudatt alatt is.) Értsd, ne szakítsa meg. Ne akarj trükközni, mert könnyen úgy járhatsz, hogy lesz gyereked, de párod már nem, és azt visszafordítani már nem tudod. A leírás alapján azért az nem olyan hosszú idő (még ha most úgy is tűnik), hogy ne lehessen kivárni.